2010. december 4-én megint Bécsbe látogattunk Csiszár Gábor tanár úr szervezésében. Mint tavaly, idén se bántuk meg.
A találkozó 6.30-kor volt a Déli pályaudvarnál. Az indulás picit eltolódott, mivel egy lány késett. Nem baj, mindenkivel megesik… ;) Győr előtt volt a pisi-szünet. Gondolom, nem kell mondani, hogy tömött sorok álltak az illemhelyek előtt. (Zárójelben megjegyzem, a lányok voltak kényesebb helyzetben, a fiúk gyorsan megoldották…)
11 óra körül más a Stephansplatznál voltunk, ahonnan utasításokkal és lapokkal tömött zsebekkel/táskákkal engedett el minket Csiszár tanár úr. Első utunk a Starbucksba vezetett, ahol szinte mindenki vett valamit. Ezután a lapon is szereplő Albertinához mentünk megnézni Picasso és Michelangelo műveit. Amikor odaértünk, megdöbbenve láttuk, hogy vagy 1000 ember tolong, hogy bejuthasson. Hát igen, a kiállítás, és az, hogy ingyenes volt, sok embert vonzott. Ezután benéztünk a Museumsquartierre, ahol egy szappanboltba is beugrottak páran, amíg mi csonttá fagytunk.
A városháza előtti karácsonyi vásár most sem okozott csalódást. Ezernyi bódé, rengeteg ember, és maga az a megfoghatatlan érzés, amiről az ünnepeknek kéne szólnia… csodálatos volt. Minden akadt itt: mézeskalács, gumicukor hegyek, mágnesek, a puncs és forralt bor mámorító illata… Egyszóval minden, ami jó.
Képgaléria
A sok ember miatt itt háromfelé szakadtunk, majd később kisebb-nagyobb zavarokkal újból együtt voltunk. Az 1-es villamossal volt a következő utunk, amit már olyan jól ismertünk tavalyról. Hát igen, a villamos utána futkosás sem maradhatott ki idén, és persze az eltévedés sem. Teljesen északon lyukadtunk ki, így tavalyi ígéretünket egy véletlen folytán teljesítettük is. Megjegyzem, azért Bécsnek e része nem a turistalátványosságok közé tartozik, mint például nálunk Kőbánya. A metrók között cikázva kijutottunk végül a Práterbe, ahol alig akadt valami nyitva, mivel a játékokat vastag hó és jég borította. Ez viszont nem akadályozott meg, hogy idén is felüljünk az óriáskerékre, amely által nyújtott élmény idén sem okozott csalódást. Ezután mindenki ivott forralt bort, amely némiképp felmelegítette a csonkká fagyott lábujjainkat. A megbeszélt időpont előtt 15 perccel már ott voltunk, de páran beugrottak még néhány boltba, illetve a mosdóra (Ági és én). 5 percet végül késtünk, és csak a hangos kiáltozások miatt találtunk oda. Kaptunk is fejmosást és panaszokat, no meg vicces fogadtatást, de ez nem ronthatott el semmit.
A visszafelé út elég hangosra sikeredett a hiperaktív emberkék miatt, de este szerintem mindenki elégedetten feküdt le.
