1956 őszén budapesti egyetemista diákok békés tüntetést szerveztek, amelyhez sok ember csatlakozott. A Petőfi-szobor előtt gyülekeztek. Felolvasták az ifjúsági változtatásokat sürgető követeléseit, amelyeket 16 pontban foglaltak össze, és elszavalták a Nemzeti dalt. Innen a Bem térre vonultak. Ekkorra már legalább százezren énekelték a Szózatot. Az emberek szabadságot és jobb életet követeltek. A téren kivágták az akkori nemzeti zászlónkból a vörös csillagos címert. Ez a lyukas zászló lett a forradalom jelképe.
A békésnek induló tüntetés azonban tragédiával végződött. A hatalmon lévő kormány utasítására fegyveresek támadták meg a békés tömeget. A tüntető emberek százaira lőttek a környező házak tetejéről. Sokan életüket vesztették. Fegyveres harc kezdődött a pesti utcákon, és a tüntetőkre lőttek a nagyobb vidéki településeken is. November 4-én szovjet katonák érkeztek Magyarországra. Tankjaikkal vérbe fojtották a forradalmat. A szabadságharc megbukott. Emberek százát végezték ki, ezreket zártak börtönbe, kínoztak halálra. Több százezer ember menekült külföldre a megtorlás elől.
Október 23., a Magyar Köztársaság
nemzeti ünnepe
A szovjet csapatok ezután 1989-ig megszállás alatt tartották Magyarországot. 1989. október 23-án a zsarnok rendszer megbukott. Ekkor kiáltották ki a Magyar Köztársaságot. Hazánk függetlenné vált.
Batsányi János: Biztatás
A hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni –
Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)
A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.
