„Aki a matematikát sikerrel akarja alkalmazni a gyakorlatban, annak álmok álmodójának kell lennie.” (Rényi Alfréd)
A matematikához fűződő viszonyom itt, az Apáczaiban változott meg alapvetően. Talán azért, mert az elmúlt pár évben az összes matematika-fizika és komplex tagozatos osztályban taníthattam, taníthatok. Fiatal kollégám, Dobos Dániel nem régen egy érdekes matematikai feladattal kápráztatott el, amely még nyitottabbá tett a matematika iránt.
Freud Róbert: Ókori matematikai problémák,
amelyekre ma sem tudjuk a választ…
Dani volt a házigazdája annak az előadásnak, melyet Freud Róbert tartott az Apáczai Napok keretén belül a TÖKÉLETES SZÁMOKRÓL. Biztos voltam benne, hogy az előadás érdekes lesz. Nem csalódtam. A terem zsúfolásig megtelt. A jelentkezők száma 40 főre volt limitálva, de a 9.A termében kétszer ennyi diák és tanár várta az előadást.
Az előadó először az ókori görögök világába repített bennünket a tökéletes számok segítségével. A kérdésfelvetések megválaszolásánál diákjaink aktív közreműködésére is számított. A tételek bizonyításánál én ugyan „elveszítettem a fonalat”, de az élmény magával ragadó volt. Csodálok mindenkit, aki értette azt a rengeteg műveletet, amely a táblára felkerült.
Amikor a hallgatóság már kissé fáradtnak tűnt, Freud Róbert lazított a tempón és mesélt. Szemerédi Endréről, Rényi Alfrédról, Erdős Pálról, az Erdős-féle számról. Ez a szám a következőképpen épül fel: 0 az Erdős-indexe Erdős Pálnak; 1 mindazoknak, akik vele együtt publikáltak; 2, akik már publikáltak 1-es indexűvel, és így tovább. Általánosan elterjedt sejtés szerint nincs 4-es indexű matematikus (eddig legalábbis nem találtak).
Freud Róbert: Ókori matematikai problémák,
amelyekre ma sem tudjuk a választ…
A világban mindig új és új matematikai problémák keletkeznek, amelyeket talán pont egyik apáczais diákunk fog megoldani. Freud Róbert előadását, melyet Erdős Pál szavaival zárt, hatalmas tapsvihar követte.
„Minden, ami emberi, akár rossz, akár jó, előbb-utóbb véget ér. Kivéve a matematikát.”
