Hétfő volt. Szépen sütött a Nap is. Jött egy busz (nagyon profi), és kivitt minket a Szénások védett körzetébe.

Voltunk húszan, Szekeres tanár úrral együtt. Egy órás út után megérkeztünk a Villa Negra elé, ami mint a dalból tudjuk, nem apácazárda. Hamar odaértünk, toltunk egy gyors reggelit, aztán vártuk a munkát. Nemsokára odaértek a nemzeti park munkatársai is. Tartottak egy rövid munkavédelmi oktatást, aztán jött a dolog (egyik) legjobb része. Terepjárón vittek fel minket a Szénásokhoz, de nem ám az üléseken ültünk, hanem a platón. Ami iszonyatosan mókás volt, tekintve, hogy elég gyorsan mentünk hegynek felfelé. :D Felért egy hullámvasúttal. Kellő hányingerrel küszködve, de adrenalintól túlfűtve szálltunk le a terepjáróról, majd megkaptuk a munkaeszközöket. Ki-ki fűrészt, ki-ki óriás metszőollót.

Ki kell emelni, hogy ez a terület még a védett területek között is kiemelendő. Európai Uniós támogatásban is részesül. A feladat az őshonos fák (nyárfa, kőris, tölgyes) kiszabadítása volt az akáctól és az egyéb nitrogénkedvelő (nitrofil, hogy menőzzek egy kicsit :D) növényektől, amelyek odatelepedtek a vékony dolomitos talajra. A másik nagy probléma ezeken a területeken a fekete fenyők betelepítése volt, amely elvette a teret az eredeti flórától, ami így kénytelen volt lehúzódni innen.

Miután megtudtuk, hogy mit kell le/ki/szét/összenyírnunk, már csak egy dolog lebegett a szemünk előtt: Meg kell semmisíteni az akácot! Amúgy erősen a Battle Royalt idézhette a helyzet egy kívülállóknak, tekintve, hogy annyi látszott belőlünk, hogy óriási, éles cuccokkal hadonászunk. Bár felhívták a figyelmünket arra, hogy egymást nem lehet bántalmazni az eszközeinkkel, és mi jó diákok módjára be is tartottuk.

Gondolom furcsa, de élveztük. Kemény munka volt, de mégsem volt megfeszített tempó. Ráadásul szünetelhettünk is, akármikor, ha szomjasak vagy éhesek lettünk. Elviccelődtünk közben, fél füllel figyeltünk egymás poénjaira és Szekeres tanár úr történeteire.

A munka 9-től 13-ig tartott, és mondhatjuk, hogy nagyon hasznos volt. Azt hiszem, a nemzeti park munkatársai is eredményesnek találták a munkákat, és hát ez a lényeg. Elvégre, ha segíthettünk valamit abban, hogy megőrizzük a természetet, akkor azt tegyük is meg. Ráadásul jó fej emberekkel és tanárokkal ez is jó móka.  :)

Szóval jövőre ugyanitt!

Murzsa Tímea

A legfrissebb cikkek a rovatban

Bronz a világűrből

Kozák András bronzérmet hozott a XIII. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiáról. Andrásnak ez már a második olimpiai bronzérme ezen a nyáron.

Beszámoló az idei sporttáborról (tanári szemmel)

Idén 9. alkalommal szerveztünk sporttábort Tiszainokán Illés Vanda kolléganőmmel. 38 diákkal utaztunk le a Tisza partjára. A társaságban voltak „kicsik” és „nagyok”, öregdiákok. Voltak első „inokázók” és már rutinos sporttáborozók.

Beszámoló az Álarc mögött tehetséggondozó programról

Az „Álarc mögött” élmény- és alkotásközpontú, komplex tehetséggondozó program célja az volt, hogy olyan tehetséges diákokat fejlesszünk, akik a korábbi években már foglalkoztak szín- és/vagy táncművészettel.

Lovagtábor

Május második hetében zajlott a nyolcadikosoknak szervezett erdei iskola, ahol az évfolyamunk jobban összekovácsolódhatott, illetve középkori témakörű feladatokat végeztünk el. Ilyen volt például a lányoknak a ruhavarrás és a fiúknak a batyukészítés (amiket teljesen saját kezűleg, korhűen készítettünk el), a fakardozások és egy lovagkori előadás, ahol megismerkedhettünk a középkori lovagi fegyverzettel.

Gyermeknap

„A gyermekeknek biztonságra, védelemre, szeretetre és megbecsülésre van szükségük. Arra, hogy engedjük őket létezni, és gyönyörködjünk abban, ahogy személyiségük kibontakozik. Aki jót akar tenni valaki mással, apró részletekben kell tennie.” – írta William Blake majd kétszáz évvel ezelőtt. Ma sem kell mást tennünk, most is kínálkozik rá lehetőség és alkalom.