Idén az Apáczai Napokra, mint már több éve, eljöttek a kolozsvári Apáczai Líceum diákjai, hogy egy hetet megint közösen töltsünk el új és régi barátainkkal. Már év eleje óta azon voltunk, hogy minél többen minél hosszabb időre jöhessenek és megismerhessék, hogy milyenek is a mi szokásaink, a pesti Apáczai.

Péntek délután érkeztek 20-an nyolc órás út után. Igaz, a többségük nem most járt először Budapesten, de így is érdeklődéssel vettek rész a nekik szervezett programokon.

Megnézték, hogy milyenek is az órák, a tanítás és az egész hangulat a mi Apáczainkban. Közösen részt vettünk a koszorúzáson és az utána lévő koncerten is. Néhányunk kíséretében voltak a Jövő Házában és a Csodák Palotájában, ahol mindenkiben feléledt a gyermek, de azért jó apáczaisokhoz híven mi, „pestiek” mégis csak az ördöglakatoknál kötöttünk ki, nehogy kimaradjon a szórakozás közben egy kis agytorna. Néhányan ellátogattak a Szépművészeti Múzeumba is. A fogadottak és a fogadók közösen elmentünk Visegrádra, Eszetrgomba, és átsétáltunk Szlovákiába. A kiránduláson délutánra nemcsak a kolozsváriakkal, hanem a mi ID-seinkkel is jobban összeszoktunk. A csütörtöki előadások alatt meghallgathattunk egy előadást a Líceumról, az Apáczai napjaik programjáról, a diákéletről. Délután már éreztük, hogy közeleg a búcsú perce, megtettük utolsó köreinket a bevásárlóközpontokban és a belvárosban kisebb-nagyobb ajándékokért, egyebekért, levontunk a tanulságokat, és elkezdtük közösen tervezgetni a májusi utazásunkat.

A péntek délelőtti búcsú mindenkiben szép emlékeket ébresztett, amikre vidáman gondoltunk, de a szomorúság is ott volt a levegőben. A busz körül megbeszéltük, hogy addig is tartjuk a kapcsolatot, amíg nem találkozunk, de ha máskor nem is, akkor májusban náluk biztosan találkozunk.

Hargitai Dóra

A legfrissebb cikkek a rovatban

Bronz a világűrből

Kozák András bronzérmet hozott a XIII. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiáról. Andrásnak ez már a második olimpiai bronzérme ezen a nyáron.

Beszámoló az idei sporttáborról (tanári szemmel)

Idén 9. alkalommal szerveztünk sporttábort Tiszainokán Illés Vanda kolléganőmmel. 38 diákkal utaztunk le a Tisza partjára. A társaságban voltak „kicsik” és „nagyok”, öregdiákok. Voltak első „inokázók” és már rutinos sporttáborozók.

Beszámoló az Álarc mögött tehetséggondozó programról

Az „Álarc mögött” élmény- és alkotásközpontú, komplex tehetséggondozó program célja az volt, hogy olyan tehetséges diákokat fejlesszünk, akik a korábbi években már foglalkoztak szín- és/vagy táncművészettel.

Lovagtábor

Május második hetében zajlott a nyolcadikosoknak szervezett erdei iskola, ahol az évfolyamunk jobban összekovácsolódhatott, illetve középkori témakörű feladatokat végeztünk el. Ilyen volt például a lányoknak a ruhavarrás és a fiúknak a batyukészítés (amiket teljesen saját kezűleg, korhűen készítettünk el), a fakardozások és egy lovagkori előadás, ahol megismerkedhettünk a középkori lovagi fegyverzettel.

Gyermeknap

„A gyermekeknek biztonságra, védelemre, szeretetre és megbecsülésre van szükségük. Arra, hogy engedjük őket létezni, és gyönyörködjünk abban, ahogy személyiségük kibontakozik. Aki jót akar tenni valaki mással, apró részletekben kell tennie.” – írta William Blake majd kétszáz évvel ezelőtt. Ma sem kell mást tennünk, most is kínálkozik rá lehetőség és alkalom.