Elnevezése egyesek szerint a német faseln, fasen (mesélni, pajkosságot űzni) szóból ered, de a többség a bajor-osztrák Fasching szót veszi alapul, mely a böjtöt megelőző húshagyó kedd éjszakájának elnevezése volt. Az idők során ez a fogalom az egész, másfél hónapos ünnep neve lett.
A tél és a tavasz szimbolikus küzdelme ekkor teljesedik ki. A telet jelképező bábot elégetik vagy „vízbe fojtják”, ez a téltemetés, télkihordás.
Sok országban ünneplik a farsangot, ám minden vidéknek megvannak a saját szokásai. Velencében december 26-án, Spanyolországban január 20-án, Rómában pedig a hamvazószerdát megelőző tizenegyedik napon kezdődik a farsang, illetve a karnevál. Ennek a szónak is vitatott az eredete. Származtatják a húshagyókeddet jelölő, olasz carne-vale (hús, isten veled!) szóból, de a felvonulásokon használt kocsik nevéből (carrus navalis) is.
Régen a latinok ekkor tavaszünnepségeket tartottak, a rómaiak kecskét szenteltek az isteneknek, a görögök Dionüszosznak áldoztak. A középkorban is folytatódtak ezek a jelmezes mulatságok. A reneszánsz Firenzében Lorenzo il Magnifico, a Medici-család tagja volt az álarcosbálok védnöke; Róma a lóversenyeiről (Corso) vált híressé. Ma Párizsban, a farsang lezárásaként, álarcosok vezetik körül a városban a kövér ökröt (boeuf gras); Spanyolországban rendkívül fényes, álarcos felvonulásokat tartanak. Németországban a húshagyókeddet bolondok keddjének (Narrenfest) hívják a jelmezek, mulatozások miatt.
Európában a legnagyobb érdeklődést a velencei karnevál vonzza, mely maszkjaival azt sugallja, hogy a világ nem más, mint színjáték. Híres még a nizzai, a rajnai és a kölni karnevál. Itt hamvazószerdán a nők, a férfiakat kizárva, asszonyfarsangot tartanak. Villachban farsangszombaton az egész város jelmezt ölt, és a polgármester egy napra átadja a hivatalát a farsangi hercegnek (Fidellius).
Amerikában is ünnepelnek ilyenkor. A legrégebbi karnevál a New Orleans-i, de a leglátványosabb a Rio de Janeiro-i. Ez évente 300.000 turistát vonz. Ekkor mérkőznek meg egymással a legjobb szambaiskolák, jelmezkészítők és táncosok is.
Magyar szokások
A magyar farsangban sok az egyházi ünnep, csak az utolsó három napja a fékevesztett öröm ideje. A vízkeresztet követő vasárnapok első, másod, harmad stb. menyegzős vasárnapok voltak. Ebben az időszakban az egyház nem tiltotta az esküvőket, a pap kihirdethette a házasulandókat.
Jóra forduló Pál (január 25.)
Ezen a napon a jó idő jó termést, a köd pusztulást, a szélvihar háborút fog hozni. Régen ekkor pálpogácsát sütöttek. A család minden tagja a nyers pogácsákba libatollakat szúrt. Akinek a tolla sütés közben megperzselődött, még abban az évben számíthatott a halálra. Terményvarázsló szokás volt, hogy a tarisznyát és a szitát fordítva akasztották vissza a szögre.
Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.)
Ezen a napon a templomokban gyertyát szentelnek még ma is Mária tisztulásának és Jézus jelképeként. A szentelt gyertya megóv a villámlástól, jégesőtől, gonosz kísértéstől.
Balázs (február 3.)
Szent Balázs örmény orvos-püspök volt. Az ő emlékére tartják a balázsolást (a gyerekek házról házra járva adományokat gyűjtenek) és a Balázs-áldást (a pap két, X-be kötött gyertyát érint a hívők torkához, és áldást mond rájuk).
Farsang farka (a farsang utolsó három napja)
Ilyenkor tartották a mulatságokat, bálokat és a legtöbb lakodalmat is. Gonoszűző, tisztulást adó, termésvarázsló a farsang farkának minden szokása. A legismertebb a délszlávok busójárása. A viselkedésük, mozgásuk rituálisan megszabott. Sok helyen a jelmezesek kis párbeszédes jeleneteket is előadnak. Ezek közül a leglátványosabb a rönkhúzással összekötött mókaházasság, melyen a párok egy kidöntött fát húztak végig az úton. Ezt csak akkor rendezték meg, ha abban az évben ott nem tartottak lakodalmat. Volt olyan település, ahol ezen a három napon nem dolgoztak, nehogy betegek legyenek. Szokás volt még a vénlány- és vénlegénycsúfolás. Ilyen például a tuskóhúzás, amikor egy tuskót egy vénlegénnyel húzatnak el egy vénlány házáig.
Néhol húshagyókeddet a bakkuszok napjának is hívták, mivel a legények jelmezbe öltözve, táncolva, nyárssal a kezükben járták az utcákat. Végül a fonóházban kötöttek ki, ahol levették az álarcaikat és megették, amiket kaptak. Szerették az utcán bámészkodó embereket bekormozni. Máshol ezen a napon tartották a különböző ügyességi próbákat. A legelterjedtebb a gúnárnyakasztás volt. Ezen főleg a mészároslegények vettek részt, mivel a mesterré avatás részét képezte.
Egyes hiedelmek szerint aki a farsang utolsó napján hal meg, a pokolba jut, mert a mennyország zárva van. Sok tormát használtak, mert úgy gondolták, hogy az egy mágikus, gonoszűző szer.
Farsangi bál
Az első bált 1385-ben VI. Károly és Bajor Gizella esküvőjén tartották. Szigorú erkölcsei miatt lassan terjedt el ez a fajta társas táncmulatság. A feszes női ruhákon Medici Katalin lazított, és ezért vezette be az olasz eredetű álarcok használatát. A mai formájában XVI. Lajos uralkodása alatt vált divatossá, de ekkor még csak az udvar rendezhetett bálokat. Az első arisztokrata és gazdag polgári bál 1715-ben, a párizsi operában volt. A 19. századtól szerveztek jótékony célú és megyebálokat is, amiken több társadalmi réteg is részt vehetett.
Falvakban is rendeztek táncmulatságokat, melyek a házasságok előhírnökei is voltak. A lány a neki tetsző fiúnak farsangvasárnap egy bokrétát küldött. A legény az általa választott lány csokrát viselte, és őt vitte először táncba.
Mára a legtöbb településen a régi hagyományokból csak a jelmezes felvonulások maradtak meg, az emberek inkább a bálokba vágynak.
Kapcsolódó cikkek
Téli ünnepek, szokások, avagy szilvesztertől hamvazószerdáig
