Április közepén a Börzsönyben jártunk terepgyakorlaton és sikerült közelebbi ismeretséget kötnünk a kora tavaszi erdő megannyi élőlényével, a környék társulásaival. Két beszámolót olvashattok a résztvevők tollából, a galériába pedig néhány fotót válogattunk be, melyeket Gál Ildikó, Mészáros Viktor, Nagy Csenge, Ördög Enikő, Páncsics Hédi, Rapszky Renáta és Svéd Dávid készítettek. Íme, a második beszámoló!
ELŐSZÓ
Üdvözöllek, kedves Olvasó! Az alábbi dokumentum olvasása semmilyen következménnyel nem jár, nem kötelez semmire, és nem alkalmas a véleményed megváltoztatására (bár ez a személyes véleményem). Az itt leírt történetek kizárólag egy ember véleményén alapulnak, ezért lehet, hogy nem adják tökéletesen vissza a valóságot. A szöveg nem tartalmaz durva beszédstílust, csúnya szavakat, és bántó utalásokat. Épp ezért, hogy elkerüljük a lehetséges későbbi problémákat, neveket nem említek, hanem mindenki, aki ott volt, anonim marad a személyes jogok megvédése érdekében (és azért, hogy ne szóljanak be, ha esetleg egy idézet rosszul hangzik el, vagy egy cselekmény nem pontosan úgy történik, ahogy az le van írva). Emellett köszönettel tartozom mindkét szervező tanárnak, és a barátaimnak is, akik ott voltak, és akik együtt ezzel a nagyszerű élménnyel ajándékoztak meg. Ezért most én is adok ezeknek az embereknek (és persze másoknak is, akik ezt olvassák) egy kis ajándékot. Jó szórakozást!
ELSŐ NAP
A Nyugati pályaudvaron találkoztunk a szervező tanárokkal, és a velünk együtt részt vevő diákokkal. Én a legnagyobbak, a kilencedikesek közé tartoztam, de keveseket ismertem az ott lévők közül.
A félórás vonatút után átszálltunk egy kisebb nyomtávú szerelvényre, ami megállás nélkül vitt minket Királyrét felé, ahol a szállásunk is volt. Egy betonúton sétáltunk el odáig, ahol az egyik bátor és vállalkozó szellemű fiú rögtön meg is fogott egy békát. Nézegettük, vizsgáltuk, majd mentünk tovább. A szálláson nem sok időnk volt – lepakoltunk, és mentünk az étkezőbe, ahol egy tanóra-szerű előadás volt.
Hogy a saját véleményem is szerepeljen, bevallom, jobb helyre számítottam a szállást illetően; az interneten kerestem rá a helyre, és csupa szép szobákat találtam, gondoltam, mi is ilyenben leszünk, ezért egy kicsit csalódott voltam, amikor megláttam, milyen is a hely, ahol aludni fogunk. Bár összességében nem volt rossz, csak a fürdőszoba volt nagyon ramaty állapotban.
Az előadás után volt egy kis szabadidő, majd elindultunk a Bajdázói-tóhoz. Útközben többször megálltunk, egy-egy fajról beszélgettünk, virágokat ragasztottunk be a füzetünkbe, és adatokat is írtunk fel róluk.
Terepgyakorlat – egy terrarista szemével
Itt igaz volt, amit olyan sokszor mondanak, hogy minden fánál megállunk. És minden pocsolyánál is.
Amikor leleményes barátunk, aki már rögtön az elején békát is fogott, meglátta, hogy az erdőben, egy pocsolyában békapeték vannak, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy kivegye, megfogdossa, és körbehordozza azokat.
Majd itt, ahol megálltunk egyet pihenni, volt egy kis játék, amiben a békapetét kellett beazonosítani, majd egy fát kaptunk, és a többi csapatnak bemutatni.
Továbbmenvén elértünk egy fenyveshez, ahol bekötöttük a szemünket, és kezeinket az előttünk lévő gyerek vállára helyezve mentünk be a rengetegbe, mint egy százlábú. Jó élmény volt, valami új, amit eddig még nem csináltam.
Az erdőben tobozokat vizsgáltunk, majd igazi harc kezdődött: egymást dobáltuk a tobozokkal. Lényegében itt alakult ki az egész Terrarista csapat. Ezek után már együtt mentünk újdonsült barátainkkal, egészen a Tóhoz, ahol pedig a csapattól elválva előre mentünk, és felderítettük a terepet.
Terepgyakorlat
– egy terrarista szemével
Leleményes barátunk pedig egyszerre három békát is fogott: egy halott nőstény, és rajta két, párosodni kívánó hím. Majd a fiú még egy siklót is megfogott, de sajnos a teknős addigra elúszott…
Terepgyakorlat – egy terrarista szemével
Még egy kőfejtőbe is betértünk, ahol megmásztuk a sziklákat – néha elég veszélyes volt, mert a kőzet mállott, de senkinek se lett baja. Már elég későn mentünk haza, legalábbis ahhoz képest, amit terveztünk. Visszafele a Terraristák futottak, a többieket lehagyva. Jó, hogy a kulcs mindig nálam volt, ezért be tudtam menni a szobába, és amíg a többiek megérkeztek, nem kellett kint várakoznom.
Utána vacsoráztunk, majd egy kis szabadidő után kezdődött az éjszakai túra – bár túrának nem igazán lehetett nevezni, inkább megfigyelés volt ez is. Lámpák nélkül mentünk, csakhogy pár félénk társunk miatt ez nem mindig sikerült; végül megálltunk egy patak mentén, és csendben, sötétben hallgattuk az éjszakai erdő hangait. (Kár, hogy addigi zajongásunkkal már sok állatot elijesztettünk.)
Ezek után egy barlangba mentünk, denevért is láttunk, és itt is csendben maradtunk, a vaksötétben. (Eredetileg ez nem is egy barlang volt, hanem egy bánya, ezért volt olyan szűk a bejárata.)
Még a Tóhoz is elmentünk, ott is hallgatóztunk, meg néztük a csillagokat. Visszafele már sokkal gyorsabban haladtunk – így is elég későn értünk haza. És meleg víz csak éjfélig volt, ezért a fürdéssel sietni kellett. Kint még beszélgettünk az előszobában, majd mentünk aludni. (Sajnálom, ha elszomorít a tény, kedves Olvasó, hogy nem írom le az álmom, de ez nem tartozik hozzá a terepgyakorlathoz.)
MÁSODIK NAP
Reggel fél nyolckor volt ébresztő, majd egy gyors reggeli, és nem sokkal később indultunk is a nagy túrúra. A Csóványos megmászása volt a terv, de arra, hogy ilyen nehéz lesz, talán senki sem számított. Menet közben természetesen sokszor megálltunk, nézegettünk virágokat, ragasztgattunk a füzetbe, leleményes barátunk még zöld gyíkot is fogott, viszont a törékeny kuszmát sajnos nem tudta elkapni.
Amikor már régóta mentünk, a Terraristák előretörtek. Láttuk magunk előtt a hegyet, de még két másik volt előtte. Ehhez képest viszonylag „gyorsan” elértünk oda, és még fáradtan felvonszoltuk magunkat a kilátó tetejére – itt azonban hatalmas szél fújt.
Végül, amikor már mindenki megérkezett, fényképeztünk párat, lementünk, és kis idő múlva indultunk tovább, a kaldera peremén.
Terepgyakorlat
– egy terrarista szemével
Mi sokszor leváltunk a csapattól, és megint először értünk haza. Már mindenki fáradt volt, ehhez képest megint alig kaptunk pihenőt; hiszen mentünk vacsorázni, és utána még egy csapatvetélkedő is volt. Az én csapatom második lett, de ez akár a véletlennek is köszönhető – sok mindent csak tippeltünk, és a tippjeink bejöttek.
Terepgyakorlat – egy terrarista szemével
És ha ez még nem lenne elég, ezek után volt a szalonnasütés, amihez ki kellett menni, és rőzsét gyűjteni. Már lógott az eső lába, de aztán pár cseppen kívül semmi csapadék nem hullott, és nyugodtan szalonnázhattunk. Én már hamarabb bementem, hogy aludjak, de ez igen nehéznek bizonyult az újonnan érkező egyetemisták mellett, akik egészen hajnali háromig fütyörésztek, nevetgéltek, és beszélgettek. Újra, és újra felébredtünk rájuk, majd amikor elhallgattak, vége aludtunk egy jót.
HARMADIK NAP
Reggel megint fél nyolckor keltünk, majd reggeli, és kent volt egy kis játék – a természetben előforduló anyagokból kellett szobrot építeni. Mi egy gátat csináltunk kövekből, de voltak, akik egy fát díszítettek fel, és többen képeket raktak ki tobozokból (amit aztán megpróbáltak felgyújtani), virágokból, és egyéb kis termésekből.
Ezután vízvizsgálat volt bent, az előtérben; még titráltam is. A folyóvizet vizsgáltuk, de arra már nem volt idő, hogy a csapvízzel összehasonlítsuk.
Terepgyakorlat – egy terrarista szemével
Utána kimentünk, hogy a folyóból állatokat gyűjtsünk, és ezzel fejezzük ki a víz minőségét – nos, sok mindent találtunk, leleményes barátunk még foltos szalamandrát és denevért is fogott. És kémiailag, majd biológiailag is bebizonyítottuk, hogy a víz egész jó minőségű.
Terepgyakorlat – egy terrarista szemével
Ez volt az utolsó dolog, amit az összepakoláson kívül itt csináltunk; visszasétáltunk a kisvonathoz, majd az elvitt a nagyhoz, és azzal visszautaztunk Budapestre. Anyáék engem már ott vártak, és vittek haza, nekik pedig elmondtam ugyanezt a törtnetet… így zárul be a kör.
UTÓSZÓ
Remélem, tetszett az írásom, és azt is, hogy az információk, amiket itt leírtam, megfelelnek a valóságnak. Természetesen biztos vannak dolgok, amiket kihagytam, de mivel nem rögtön a terepgyakorlat után írtam, ez valahol természetes is. Köszönöm, hogy végigolvastad, és még egyszer köszönöm barátaimnak és tanáraimnak, hogy megadták nekem ezt az élményt!
Íme, a képgaléria!
Képgaléria
Lázár Gabriella
Kapcsolódó cikkek
