Egy kis előzmény: A 2015. február 7-én megrendezett szalagavató bált már négy éve izgatottan vártam. Azért négy éve, mert akkor táncoltam először a bálon, palotást és keringőt is. (Az azt megelőző két évben csak nézőként voltam jelen.)

A cím úgy is hangozhatna, hogy egy átlagos végzős szemével, de volt olyan szerencsém, hogy a saját szalagavatómig összesen három táncban is részt vehettem két különböző évben, és bebizonyosodott, hogy ez a tapasztalat nagy előnyt jelent. Könnyebbség volt a próbákon a páromnak, és nekem is úgy, hogy ismertem a lépéseket. A helyszínen is ismerős voltam, valamint azt is tudtam, mekkora stresszre kell számítani.

Mint a Meridiánt szerkesztők egyikét, megkértek, hogy írjak az idei szalagavatóról. Végzős lévén sajnos nem tudok beszámolni minden produkcióról. Még így, az esemény után egy héttel sem láttam minden táncot. (Ilyen a végzős lét a szalagavatón… A táncok előtti és közbeni átöltözés miatt körülbelül csak a saját táncunkról nem maradunk le. Meg persze a palotásról.) Azt mondták, nem baj. Írjak! Szóval ez nem egy szokványos cikk a szalagavatóról, ahol leírom, hogy mi tetszett, és mi nem.

Először is megerősítem, amit mindenki hallott már. Tényleg rengeteget kell készülni erre az eseményre. Nem is tudom, Pálréti tanárnő hogy bírja… Nagyon sok dologra kell ügyelni. De ami még több, az a szavazás, és a veszekedés. Minden olyan döntés előtt, ami az osztályt érinti, hosszas és komoly viták zajlanak le. A ruha színe/szabása/anyaga, a zenék, az osztálytánc stílusa, stb. Szavazni kell, mert az demokratikus. A végére a többség unja az egészet. Bevallom, én is vegyes érzelmekkel álltam hozzá a vége felé. Egyrészt le akartam tudni a szalagavatót, hogy ne kelljen olyan sok dolog miatt aggódni, és ne legyen több veszekedés, másrészt húztam volna még jó sokáig, hogy még több fergeteges táncpróbánk legyen.

A szalagavató hetében kezdtem el kérdezgetni a többieket, hogy ők realizálták-e már, hogy lassan itt a nagy nap. A többség nemleges választ adott, ami nem lepett meg, hiszen én sem tudtam elhinni. Nagyon rég vártuk már, sokat fektettünk bele, de valahogy mégsem éreztük közelinek. Minden korábbi évben, amikor táncoltam, már azon a héten hihetetlenül izgultam. Idén azon kezdtem el idegeskedni, hogy miért nem izgulok, és ezt azóta is boncolgatom. Talán az is közrejátszott, hogy azokkal az emberekkel készültem erre az eseményre, akikkel lassan hat éve együtt vagyok, és az ismerős közeg megnyugtatott. Kifejezetten jó élmény volt.

Képgaléria

Miénk volt az első főpróba, így korán mentünk, és sok időt töltöttünk ott a műsor kezdetéig. Valahogy mégis elrepült az a 4-5 óra. (Pár produkcióba így legalább belepillanthattunk a főpróbán.) Aztán egyre csak közeledett a műsor, ami már élesben ment. Volt akit nyugtatni kellett, volt akit lelkesíteni. A szalagtűzés főpróbáján már ültek nézők a lelátón, de az még nem volt olyan megdöbbentő, mint amikor bevonulásnál tömött sorokat lát az ember. Tűzőpróba után felszaladtunk a családot megkeresni egy gyors puszira, utána futás lefelé, az utolsó simításokat elvégezni (volt, akinek a ruháját kellett összeölteni az utolsó percekben), és indulhat is a banzáj!

Számomra megnyugtató volt, hogy a családom ott ül a nézőtéren, és szurkolnak nekem, hogy az osztálytársaimmal ott hülyéskedtünk a bevonulások előtt, továbbá az a tudat is hozzátett az estéhez, hogy ez igenis értünk van, azért, hogy együtt ünnepeljünk, és jól érezzük magunkat. A táncokból egész sokra emlékszem, ahhoz képest, hogy az előző évek produkciói közben annyira izgultam, hogy minden kiesett. Az a pár perc, amire annyit készültünk, hihetetlenül gyorsan lemegy, és csak arra eszmélsz, hogy tapsolnak, és esetleg kihallod egy ismerős éljenzését. Utána a folyosón pár csoportkép emléknek a csini ruhában, és jöhet is a következő tánc! Így megy ez.

Jó volt megünnepelni magunkat, és a kiérdemelt elismerést megkapni. Sokat jelent az a szalag! Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult ennek az estének a megvalósulásához, maradandót alkottak számunkra!

Csik Fanni

U.i.: Mindenkinek ajánlom, hogy ha lehetősége nyílik rá, vegyen részt a szalagavató produkcióiban, mert ez nagy élmény, és értékes tapasztalat a későbbiekre nézve.

A legfrissebb cikkek a rovatban

Terepgyakorlaton a 10. évfolyam

Június első napjaiban iskolánk huszonegy kalandos kedvű tízedikes diákja és kísérőtanáraik Sebőné Bagdi Ágnes és Gál Ildikó tanárnő, valamint Sebő Péter tanár úr indult útnak meghódítani a Magas-Tátra csúcsait.

Kirándulás a HVG szerkesztőségébe

A pályaorientációs nap keretein belül a HVG szerkesztőségébe nyerhettünk betekintést.

Élménybeszámoló az Anatómiai Múzeumban tett látogatásról – pályaorientációs nap

Először Dr. Barna János, a SOTE Anatómiai Intézetének oktatója kalauzolt bennünket és mesélt az egyetemi oktatásról itthon és külföldön. Utána Vidra Veronika, a múzeum munkatársa tartott tárlatvezetést és mutatta be a különböző preparátumokat. Végül Dr. Dobolyi Árpád (a 11.C-s Dobolyi Zsófia édesapja) az Anatómai Könyvtárban mesélt nekünk röviden szintén az egyetemi képzésről és a kutatói pályáról.

Beszámoló a ballagási ünnepségről

2018. május 5-én búcsúztunk négy végzős osztályunktól. Az ünnepség az ELTE Jogi Kar Aulájában volt.

Elköszöntünk a végzősöktől

Ballagás 2018.