A hétvége után páran udvariasságból, mert hát mi másból merészelne ilyet az ember, megkérdezték tőlem, hogy milyen volt a szalagavató? Én lepődtem meg a legjobban a válaszon: nagyon jól éreztem magam! Azért mondom, hogy meglepődtem, mert ez egy kötelező esemény, tanár-diák-szülő triumvirátusa, ami egyébként még egy, nem éppen kellemes esetben szokott lenni: fegyelmi! De tényleg, miért volt jó?

Először is azért, mert nagyon színvonalasak voltak a táncok! Egyetlen összehasonlítási alapom a saját szalagavatóm 10 évvel ezelőttről, ami olyannyira nem hagyott mély nyomot bennem, hogy csupán képekre emlékszem. Ráadásul épp nagyon szerelmes voltam. Itt nem volt ugyan olyan sok tánc, de azok viszont profik voltak! Egyszerre komolyak és humorosak, vadak és bájosak, és általában roppant ötletesek. A-tól D-ig nem szeretnék, és igazából nem is tudok kedvencet kiemelni – talán a B osztály, de csak mert én is humános voltam.

Szalagavató öregdiák-tanár szemmel

Másodszor is azért, mert egy apróságon kívül, fennakadás nélkül zajlott le az egész esemény. Ennek roppant egyszerű oka van: Pálréti Orsolya tanárnő. Az a lelkiismeretesség, profizmus, alaposság és fegyelmezettség, ami az egész szervezést, majd a készterméket jellemezte, sajnos nagyon kevésszer tapasztalható meg kis hazánkban. Elégedetlen hangokat persze lehetett hallani, morgást, amiért nem lehet a lépcsőre ülni, vagy bizonyos helyekre állni, de ez sajnos a szigorú törvényi szabályozások eredménye. A tanári tánc közbeni önfeledt nevetés könnyedén elnyomta ezeket a károgó zörejeket.

Szalagavató öregdiák-tanár szemmel

Végül pedig azért, mert már megint szembesültem azzal, hogy apáczaisnak lenni jó. Legyen az tanár, diák, szülő vagy öregdiák, valami hely szelleme okán egyszerűen behúz és nem enged el. Végignézeti veled az egészet, közben élvezed, izgulsz a saját akciód előtt, de aztán a végén állítólag még az is jól sikerül. És egy hosszú, fárasztó hét után a kollégákkal együtt zárjátok a hetet, és még az is jól esik. Talán ezek a pluszok kellenek a motiváció és a töltöttség fenntartásához? Hogy az ember ilyen bizonytalan politikai és társadalmi közegben mégis megpróbáljon konzekvens, minőségi munkát végezni? Azt gondolom, hogy igen. Köszi, Orsi!

Kriston Attila

A legfrissebb cikkek a rovatban

Ilyen volt 2018 második fele

Képekben 2018 őszi féléve.

Ilyen volt 2018 első fele

Képekben 2018 tavaszi féléve.

Karácsonyi szokások a Föld különböző országaiban

Idén is közeleg a karácsony, ami talán a legünnepeltebb néhány napot jelenti az egész világon, legyünk bárhol is ebben az időszakban. Vannak persze hasonlóságok minden országban és családban. Ezek közé tartoznak a készülődés, találkozás a rég nem látott rokonokkal, a szeretetteljes légkör és persze sajnálatos módon a készülés és megfelelési kényszer miatt kialakuló kisebb-nagyobb stressz is. Azonban idén úgy gondoltuk, hogy talán a megszokott karácsonyi témák helyett érdekes lehetne azt egy cikkben összeszedni, hogy mégis miképpen töltik ezt a csodás, szeretett ünnepet a világ más országaiban.

Karácsonyi koncert a Jogi Kar dísztermében

Karácsonyi koncertünket az utolsó hétfői tanítási nap estéjén tartottuk az ELTE Jogi Karának dísztermében. Képek szöveg nélkül.

Téli szünet indító kosár & röpi derbi az Apáczaiban (másodjára frissítve)

2018. december 20-án (csütörtök), a téli szünet első napján kosár és röpi derbi lesz a leánytesiben (ezúttal nappal, nem éjszaka).