Tízórai | Aktuális témák

Szalagavató öregdiák-tanár szemmel




A cikk linkje:
2013. február 6. | utolsó módosítás: 2016. február 8., 17:06
Ez a cikkünk több, mint fél éve lett elhelyezve az oldalon.
A tartalma azóta elavulhatott!

A hétvége után páran udvariasságból, mert hát mi másból merészelne ilyet az ember, megkérdezték tőlem, hogy milyen volt a szalagavató? Én lepődtem meg a legjobban a válaszon: nagyon jól éreztem magam! Azért mondom, hogy meglepődtem, mert ez egy kötelező esemény, tanár-diák-szülő triumvirátusa, ami egyébként még egy, nem éppen kellemes esetben szokott lenni: fegyelmi! De tényleg, miért volt jó?

Először is azért, mert nagyon színvonalasak voltak a táncok! Egyetlen összehasonlítási alapom a saját szalagavatóm 10 évvel ezelőttről, ami olyannyira nem hagyott mély nyomot bennem, hogy csupán képekre emlékszem. Ráadásul épp nagyon szerelmes voltam. Itt nem volt ugyan olyan sok tánc, de azok viszont profik voltak! Egyszerre komolyak és humorosak, vadak és bájosak, és általában roppant ötletesek. A-tól D-ig nem szeretnék, és igazából nem is tudok kedvencet kiemelni – talán a B osztály, de csak mert én is humános voltam.


Szalagavató öregdiák-tanár szemmel

Másodszor is azért, mert egy apróságon kívül, fennakadás nélkül zajlott le az egész esemény. Ennek roppant egyszerű oka van: Pálréti Orsolya tanárnő. Az a lelkiismeretesség, profizmus, alaposság és fegyelmezettség, ami az egész szervezést, majd a készterméket jellemezte, sajnos nagyon kevésszer tapasztalható meg kis hazánkban. Elégedetlen hangokat persze lehetett hallani, morgást, amiért nem lehet a lépcsőre ülni, vagy bizonyos helyekre állni, de ez sajnos a szigorú törvényi szabályozások eredménye. A tanári tánc közbeni önfeledt nevetés könnyedén elnyomta ezeket a károgó zörejeket.


Szalagavató öregdiák-tanár szemmel

Végül pedig azért, mert már megint szembesültem azzal, hogy apáczaisnak lenni jó. Legyen az tanár, diák, szülő vagy öregdiák, valami hely szelleme okán egyszerűen behúz és nem enged el. Végignézeti veled az egészet, közben élvezed, izgulsz a saját akciód előtt, de aztán a végén állítólag még az is jól sikerül. És egy hosszú, fárasztó hét után a kollégákkal együtt zárjátok a hetet, és még az is jól esik. Talán ezek a pluszok kellenek a motiváció és a töltöttség fenntartásához? Hogy az ember ilyen bizonytalan politikai és társadalmi közegben mégis megpróbáljon konzekvens, minőségi munkát végezni? Azt gondolom, hogy igen. Köszi, Orsi!

Kriston Attila




A legfrissebb cikkek a rovatban

Családi sportnap Tiszainokáért

A tiszainokai nyári táborunk támogatásáért szervezett rendhagyó családi sportnapra szeretnénk minden kedves érdeklődőt meginvitálni.

Üdv, Gólyák!

A Gólyáknak szeretnénk röviden bemutatni a Meridiánt, továbbá egy kis segítséget is akarunk nyújtani ahhoz, hogy eligazodjanak a gimnáziumban.

Egy nagyon jó tanár távozott – elhunyt Dr. Czapáry Endre

96. évében elhunyt Dr. Czapáry Endre, iskolánk volt matematikatanára. Nekrológ Szabolcsi Jánostól, iskolánk egykori tanárától.

Minden színből hozott a magyar csapat az 50. Nemzetközi Kémiai Olimpiáról

Az 50. Nemzetközi Kémiai Olimpiát rendhagyó módon két helyszínen rendezték meg. Ennek okairól és a magyar csapat fantasztikusan jó eredményeiről az ezüstérmes Botlik Bence Béla számolt be a Meridiánnak.

Elismerések és kitüntetések

Rövid tájékoztató a Versenygyőztesek Gálájáról, az Apáczai Közösségi Díj átadásáról és a Köznevelési Bizottság által szervezett pedagógusnapi ünnepségről.

MERIDIÁN – az apáczaisok hírportálja
KÖZÖSSÉGI OLDALAINK:

 Facebook
 Twitter
 Instagram
 YouTube
ALMA MATER:


Impresszum | Médiaajánlat | Jogok | Adatvédelem | Technikai háttér
2002-2018 MERIDIÁN. Minden jog fenntartva. A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a készítők engedélyével lehetséges.