Mikor 1849. augusztus 13-án a magyarok Világosnál letették a fegyvert az orosz csapatok előtt, azt hitték, azok majd megvédik őket a vérszomjas Haynautól. Tévedtek. Augusztus 23-án átadták őket az osztrákoknak, akik 25-én Aradra szállították a foglyokat, ahol már aznap hétszer ki is hallgatták mindnyájukat.

Eközben a minisztertanács és Ferenc József felhatalmazta Haynaut, hogy ítélkezzen akarata szerint, azzal a feltétellel, hogy csak a főbűnösöket végeztetheti ki. De a hadbíróság mindannyiukra halálbüntetést szabott ki. A „bresciai hiéna” október hatodikát, Latour halálának évfordulóját tűzte ki az ítélet végrehajtására.

Hajnali fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket – Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost – vezették a kivégző osztag elé. Tizenkét katona célzott rájuk, majd midőn parancsnokuk kardjával intett, és a lövések eldördültek, Kiss Ernő kivételével hárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, s leadták a halálos lövést rá is.

Ezután következtek az akasztásra ítélt tábornokok a következő sorrendben: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly. Az utóbbi büntetését – tulajdon apja közbenjárásának köszönhetően – súlyosbították, mégpedig azzal, hogy őt akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését. Sorra búcsúztak el egymástól. Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich holttestéhez lépett, és bár életükben nem kedvelték egymást, most mégis megcsókolta Damjanich kezét.

A kivégzést követően az elítéltek tetemét elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokba, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófa-oszlopokat is.

A szabadságharcot a bosszúra szomjas osztrákok vérbe fojtották, de a tizenhármak helytállása és áldozata nem volt hiábavaló.

Barna Richard

A legfrissebb cikkek a rovatban

Elhunyt Karakas Gábor

Néhány nappal 87. születésnapja után elhunyt Karakas Gábor, iskolánk legendás kémiatanára. Karakas tanár úr 1960-tól 1999-ig volt a gimnázium tanára, vezetőtanára és munkaközösség-vezetője.

Eredmények a TUDOK-ról

Ambrus Barbara a TUDOK konferencián Molekuláris genetika szekcióban különdíjas lett, Simon Vivien pedig első helyezett műszaki tudományok szekcióban.

Évzáró és karantén flash mob eredményhirdetés

Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium tanévzáró műsora 2020. június 18-án.

Trianon: ami 1918 előtt volt, az történelem, ami utána, az mind velünk van

Éppen ma 100 éve, 1920. június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot.

„Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam” avagy A végzős évfolyam idei díjazottjai

Szép hagyománya iskolánknak, hogy a ballagási ünnepségen kerülnek átadásra a végzősök díjai. Az ünnepség idén ugyan elmaradt, de természetesen a díjak ugyanúgy kiosztásra kerülnek.