Mikor 1849. augusztus 13-án a magyarok Világosnál letették a fegyvert az orosz csapatok előtt, azt hitték, azok majd megvédik őket a vérszomjas Haynautól. Tévedtek. Augusztus 23-án átadták őket az osztrákoknak, akik 25-én Aradra szállították a foglyokat, ahol már aznap hétszer ki is hallgatták mindnyájukat.

Eközben a minisztertanács és Ferenc József felhatalmazta Haynaut, hogy ítélkezzen akarata szerint, azzal a feltétellel, hogy csak a főbűnösöket végeztetheti ki. De a hadbíróság mindannyiukra halálbüntetést szabott ki. A „bresciai hiéna” október hatodikát, Latour halálának évfordulóját tűzte ki az ítélet végrehajtására.

Hajnali fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket – Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost – vezették a kivégző osztag elé. Tizenkét katona célzott rájuk, majd midőn parancsnokuk kardjával intett, és a lövések eldördültek, Kiss Ernő kivételével hárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, s leadták a halálos lövést rá is.

Ezután következtek az akasztásra ítélt tábornokok a következő sorrendben: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly. Az utóbbi büntetését – tulajdon apja közbenjárásának köszönhetően – súlyosbították, mégpedig azzal, hogy őt akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését. Sorra búcsúztak el egymástól. Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich holttestéhez lépett, és bár életükben nem kedvelték egymást, most mégis megcsókolta Damjanich kezét.

A kivégzést követően az elítéltek tetemét elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokba, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófa-oszlopokat is.

A szabadságharcot a bosszúra szomjas osztrákok vérbe fojtották, de a tizenhármak helytállása és áldozata nem volt hiábavaló.

Barna Richard

A legfrissebb cikkek a rovatban

Bronz a világűrből

Kozák András bronzérmet hozott a XIII. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiáról. Andrásnak ez már a második olimpiai bronzérme ezen a nyáron.

Beszámoló az idei sporttáborról (tanári szemmel)

Idén 9. alkalommal szerveztünk sporttábort Tiszainokán Illés Vanda kolléganőmmel. 38 diákkal utaztunk le a Tisza partjára. A társaságban voltak „kicsik” és „nagyok”, öregdiákok. Voltak első „inokázók” és már rutinos sporttáborozók.

Beszámoló az Álarc mögött tehetséggondozó programról

Az „Álarc mögött” élmény- és alkotásközpontú, komplex tehetséggondozó program célja az volt, hogy olyan tehetséges diákokat fejlesszünk, akik a korábbi években már foglalkoztak szín- és/vagy táncművészettel.

Lovagtábor

Május második hetében zajlott a nyolcadikosoknak szervezett erdei iskola, ahol az évfolyamunk jobban összekovácsolódhatott, illetve középkori témakörű feladatokat végeztünk el. Ilyen volt például a lányoknak a ruhavarrás és a fiúknak a batyukészítés (amiket teljesen saját kezűleg, korhűen készítettünk el), a fakardozások és egy lovagkori előadás, ahol megismerkedhettünk a középkori lovagi fegyverzettel.

Gyermeknap

„A gyermekeknek biztonságra, védelemre, szeretetre és megbecsülésre van szükségük. Arra, hogy engedjük őket létezni, és gyönyörködjünk abban, ahogy személyiségük kibontakozik. Aki jót akar tenni valaki mással, apró részletekben kell tennie.” – írta William Blake majd kétszáz évvel ezelőtt. Ma sem kell mást tennünk, most is kínálkozik rá lehetőség és alkalom.