|
|
2004. június 25. | utolsó módosítás: 2020. szeptember 26., 02:35
Az általam választott programok közül az Ady-múzeum meglátogatása tűnt a legígéretesebbnek.
Mikor beléptünk, egy feltűnően fiatal, alacsony, szemüveges ember fogadott minket, kabát, táska a fogasra / padlóra jelezte, persze udvariasabban. Közben megtudtuk, a belépő 100 forint, a körbevezetés 700, s ha ezen megosztozunk, fejenként 130 forint. Ez meglehetősen meglepett. Mármint a tény: pusztán az, hogy beléphessünk Ady Endre életének utolsó lakhelyére, csak hetedannyit ér, mint a minket körbevezető fiú előadása. Az invitálásnak megfelelően beljebb kerültünk.
Ezek után az Adynál is hétszer többet érő fiú megkezdte szereplését. Furcsa mód az az érzésem támadt, mintha egy rosszul érettségiző diákot hallgatnék, aki tudja, hogy megbukik, s már nem is erőlteti magát. A kényszeredett dadogásból pusztán a költő születési dátuma (1877) volt az egyetlen megjegyzésre méltó információ, már azoknak, akik maguktól nem emlékeztek rá. Az előadó feleletéből megtudhattuk, hogy a Csinszka sok fiókjában sok mindent lehetett tartani, illetve, hogy az Ady elég alacsony volt, utóbbi tény az előadó rögtönzött felfedezése volt, miután (tényleg, mintha először látná) ránézett az Ady ágyára. Mikor még ezekből a lényegbevágó adatokból is kifogyott idegenvezetőnk, minket kezdett kérdezgetni nem sok sikerrel. Persze megtehettük volna, hogy válaszolunk az olyan kérdésekre, mint: azér' szeretitek az Adyt?, illetve, hogy azér' úgy érdekel is titeket a dolog, vagy nagyon unjátok?. Szerencsétlen fiatalember pechjére utóbbi kérdést megválaszoltam, mégpedig úgy, hogy valószínűleg azért jöttünk el, mert érdekel minket a dolog. Ezzel sajnos (akaratomon kívül) nehéz helyzetbe hoztam előadónkat, mert így újabb információkat kellett volna felkaparnia a tudatlanság homályából. Sajnos nem sikerült neki.
Tovább mentünk, s leültünk egy ovális asztalhoz, közben kiderült, hogy mégsincs CD, amiről Ady-verseket hallgathatnánk, de Babits van!, mondta a diadalittas lókupec hangján előadónk. Később a költő haláláról és temetéséről beszélgetve amiről egyébként a kampánycsendre hivatkozva előbb nem akart informálni minket kiderült, hogy a temetés egy részét megörökítő harmincvalahány másodperces videófelvétel nincs meg. (Már vártam, hogy közli: de a Babitsé megvan!). Mellesleg végül szerény személyemnek kellett megemlítenie, hogy ha már Ady politikai álláspontjáról folyik a szó, illik azt is közölni, hogy újságíró is volt. (Mellesleg az egyik legjobb a magyar sajtó történelmében.) Az idő telt, az egyik lány előadónk kérésére a Csinszka és az Ady egymásnak írt első levelét olvasta, majd az Őrizem a szemed című vers felolvasásával zárult a program.
Miközben épp azon gondolkodom, hogyan lehet így meggyalázni az egyik legnagyobb magyar költőt, eszembe jut azért két pozitívum is: egyikként a beszélgetés közben körbeadott két eredeti szám a Nyugatból, másikként a pénztáros önkritikája: végülis egy vasat sem kellett fizetnünk. (Természetesen a program lehangoló színvonala nem az azt szervező tanárnő hibája, ellenkezőleg, köszönettel tartozunk neki a szervezésért, s az erőfeszítésért, hogy az előadás közben gyakran megpróbált igazi információkat is mondani nekünk Ady Endréről, ha az előadó éppen hagyta szóhoz jutni.)
Kapcsolódó linkek
2024. március 11.
A három ELTE gyakorló gimnázium közös rendezvénysorozata az ART-napok. Az első nap eseményei az Apáczaiban zajlottak.
2024. február 27.
Az ingyenes szakkörre 7-10. osztályos tanulók jelentkezését várják.
2024. február 5.
A 2024-es szalagavató szerintem a teljes végzős évfolyam egyik legmeghatározóbb eseménye. Én a D osztályba járok, és szerintem sokunk nevében mondhatom, hogy igazán megkoronáztuk ezt a majdnem 6 évet. Csodálatos este van mögöttünk!
2024. január 28.
2023. december 29.