Tízórai | Aktuális témák

Halottak napja (2007. október 27.)




A cikk linkje:
2012. október 26. | utolsó módosítás: 2016. február 8., 17:06
Ez a cikkünk több, mint fél éve lett elhelyezve az oldalon.
A tartalma azóta elavulhatott!

Dr. Siposs András 2007. október 27-i halottak napi beszéde. (A beszéd szövegét 2007-ben nem szereztük meg, idén kaptuk a tanár úrtól.)

Tisztelt jelenlévők: hozzátartozók, munkatársaim, diákok!

Emlékezni gyűltünk össze. Elhunyt apáczaisokra: tanárokra, dolgozókra, diákokra. És ez emlékezés élőknek és holtaknak egyaránt sokat jelent. A már eltávozottak ennek révén élnek tovább: emlékeinkben, hagyományainkban, életünkben – bennünk. A még ittlévők pedig ezen emlékezés révén tudják elhelyezni magukat: kik ők, hová tartoznak, honnan is jönnek – és talán, hogy hová is tartanak.

Esetleg nem mindnyájan tudják, tudhatják, ki vagyok, ezért illendő bemutatkoznom: Siposs András vagyok, az iskola – viszonylag új – tanára. Mindössze második éve tanítok itt. Hogy ennek ellenére miért engem ért az a tisztesség, hogy a mai beszédet megtartsam? Talán azért, mert kapcsolatom az iskolával ennél sokkalta régebbi: 8 éven át, 5. általánostól érettségiig ide jártam – igaz, ennek több mint három évtizede. De nemcsak régi ez a kötődés, hanem valóban ezer szálú is: itt végeztem gyakorlótanításomat mindkét tárgyamból (matematikából és fizikából), két testvérem is ide járt, az érettségi után évekig voltam még aktív részese az itteni diákéletnek, s később például éppen volt osztályfőnökömmel dolgozhattam együtt egy tankönyvírás során. Egyszóval: az alma mater mindvégig folyamatosan jelen volt az életemben (talán egy kicsit én is az övében), a távollét ideje alatt is – s így nyomon követhettem számtalan tagjának sorsát, élőkét és holtakét egyaránt.

Szó szerint a torkomban dobogott a szívem, amikor tavaly szeptemberben elkezdtem itt tanítani, újra nap mint nap a régi falak között járni-kelni. Higgyék el nekem, sem szaktárgyaim, sem egyéni habitusom miatt nem vagyok különösebben fogékony az ezotériára, de éreztem régi tanáraim és diáktársaim felém áradó figyelmét és erőt merítettem szellemi jelenlétükből. Szinte a hátamon érzem valamennyiük – még itt és már odaát lévők – tekintetét, hogy képes vagyok-e továbbadni valamit az általuk is épített, gazdagított hagyományból, hozzátenni a magam szerény tégláját az Apáczai immár több mint 50 éve épülő szellemiségéhez.

Hihetetlen elődök nyomában kell járnunk és helytállnunk – tanároknak, diákoknak egyaránt. Fantasztikus formátumú egyéniségek tanítottak és tanultak itt az elmúlt évtizedekben, és közülük milyen sokan már csak az emlékezetünkben élnek. Csak ha a saját egykori tablóm előtt megállok, arról már 9 volt tanáromat és 2 volt osztálytársamat csak ott láthatom képen, élőben soha többé. És a többi tablóról is fájóan sok régi kedves arc – tanár és diák – tekint le, aki már nincsen közöttünk. Micsoda tantestület és micsoda diáksereg gyűlik az égi Apáczai tanári termeiben!

Sokféle visszaemlékezés látott már napvilágot és van forgalomban az Apáczai elmúlt ötven-egynéhány évéről: az itt tanítókról, tanulókról, dolgozókról, élőkről-holtakról. Annyi mindenesetre leszűrhető belőlük, hogy nem voltunk egyformák. Kifejezetten sokszínű szálak alkotják a hagyomány fonalát; sőt voltak bizony ellentétek is a katedra különböző, vagy akár azonos (bármelyik azonos!) oldalán állók között. De mivel életünk át- meg átszőtte egymásét, ezt békévé oldja az emlékezet. Kezdésként ugyan csak a beiskolázás, a munkahelykeresés vak véletlene sodorta egymás mellé a párhuzamosan futó életeket. De aztán akik éveket töltöttek együttmunkálkodással – akár a katedra különböző, akár azonos (bármelyik azonos!) oldalán –, azok nyomot hagytak egymáson. Nem pusztán szemlélői, tanúi voltunk, lettünk egymás életének, hanem részesei, alakítói. Személyiségünk nagy kirakósjátékának egy-egy darabkája így származik volt diáktársainktól, tanárainktól, diákjainktól, tanártársainktól. És ez letagadhatatlan, eltéphetetlen köteléket jelent. Mint ahogy a sokszínűség mellett néhány alapvető közös tulajdonság összeköti valamennyi egykorvolt tanárunkat és diákunkat: a tudás és a teljesítmény megléte, elvárása, az arra való törekvés; a minőség tisztelete, az igényesség; a tudás átadása és megszerzése során tanúsított elkötelezettség, odaadás, alázat – ezek alkotják az emlékezés gerincét. És mindezt megannyi egyéni mozdulat, hangsúly, szófordulat, színes kis történet teszi élővé. Mert bár a holtakra emlékezni gyűltünk itt össze, úgy gondolom, hogy mindaz, amit ránk hagytak személyiségükből és munkájukból, az igenis a mai napig élő, eleven, és együttesen alkotja mindazt a nehezen körülírható, magyarázható, inkább csak érezhető valamit, amit úgy hívunk: „az Apáczai”.

Felemelő és megindító érzés (és egyben súlyos feladat!) ekkora elődök utódainak, s az egymásra épülés folyamában szerencsés módon még társainak is tudhatni, nevezhetni magunkat. Eleink – tanáraink, diákjaink, az iskolai más dolgozói – tisztességgel elvégezték, ami rájuk szabatott. Most rajtunk, élőkön a sor: méltán és méltón emlékezzünk rájuk, élő testamentumként tartsuk meg és gazdagítva adjuk tovább az általuk ránk hagyottakat. Úgy járjunk-keljünk e folyosókon, úgy tanuljunk, tanítsunk, dolgozzunk, éljünk e falak között, hogy az utánunk jövők méltán és méltón emlékezhessenek majd ránk is, és mondhassák: non omnis moriar.

dr. Siposs András




A legfrissebb cikkek a rovatban

Lányok Napja 2017

Figyelmetekbe ajánljuk a Nők a Tudományban Egyesület szervezésében az országos Lányok Napja 2017 programot, ami egy ingyenes interaktív pályaorientációt segítő lehetőség középiskolás lányok részére.

Apáczai Napok – koszorúzási beszéd

2017. április 10-én 12.45 órakor kezdődő koszorúzáson Bernátné Vámosi Judit tanárnő mondott beszédet az Apáczai szobor mellett. Ezt a beszédet most el lehet olvasni.

Az Apáczai Napok képekben

Képek szöveg nélkül.

A nap témája: tolerancia

Az Apáczai Napok első napján a téma a tolerancia volt. Két tizedikes diák véleményét osztjuk meg.

Társas-délután

Társas, pizza, sport, ismerkedés.

MERIDIÁN – az apáczaisok hírportálja
KÖZÖSSÉGI OLDALAINK:

 Facebook
 Twitter
 Instagram
 YouTube
ALMA MATER:


Impresszum | Médiaajánlat | Jogok | Adatvédelem | Technikai háttér
2002-2017 MERIDIÁN. Minden jog fenntartva. A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a készítők engedélyével lehetséges.