Megemlékezés a kommunista diktatúrák áldozatairól | MERIDIÁN

Tízórai | Aktuális témák

Megemlékezés a kommunista diktatúrák áldozatairól




A cikk linkje:
2011. február 27. | utolsó módosítás: 2016. február 8., 17:06
Ez a cikkünk több, mint fél éve lett elhelyezve az oldalon.
A tartalma azóta elavulhatott!

2011. február 25-én tartottuk iskolánkban a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját.

Iskolánkban pénteken emlékeztünk meg a kommunista diktatúra áldozatairól, mégpedig szórólapok osztogatásával. A lapon Saláta Kálmánról, illetve a koncepciós perek idejében lévő hétköznapokról olvashattunk, ha érdekelt minket a dolog. És véleményem szerint egy Apáczaiba járó diák igazán szánhat két percet a lap elolvasására.

Február 25-én 1947-ben Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát jogellenesen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, mi pedig 11 éve ezen a napon emlékezünk meg a kommunista diktatúra áldozatairól.


Megemlékezés a kommunista diktatúrák
áldozatairól

Szovjet támogatással, Sztálin elvárásainak megfelelően megszületett az egypártrendszer, megkezdődtek a Rákosi Mátyás nevéhez köthető totális kommunista diktatúra évei. A kommunizmus célja hazánkban többek között a munkás-paraszt hatalom biztosítása, egypárti diktatúra kiépítése, pártállami rendszer létrehozása, a magántulajdon felszámolása, a magyar hagyományok, tradicionális erkölcsi értékek eltörlése volt. A magyar kommunisták módszereit aligha lehet békésnek tekinteni. Az intézményesített terror bevezetése, a letartóztatások, bebörtönzések, kínzások, vallatások, koncepciós perek, internálások, kivégzések mind kedvelt módszereikhez tartoztak. Nem csak a testüket, a lelküket sem hagyták békében az itt élő polgároknak. Abban a korban mindenki érezhette az állandó fenyegetettséget, a társadalmi bizalmatlanság légkörét, egyéni és kollektív bűntudatot, illetve azt, hogy bármikor ő lehet a következő. Szörnyűséges idők voltak Magyarországon. És hogy mit eredményezett mindez? Míg céljuk a „boldogságot mindenki számára” lett volna, elérték a nagyfokú elmaradottságot, a gazdasági válságot a szellemi hanyatlást. Felbecsülhetetlen történelmi értéket pusztítottak el, egész civilizációkat semmisítettek meg szerte az egész világon. Magyarországon a kommunista diktatúra éppúgy sújtotta a zsidók túlnyomó többségét, mint bármelyik másik magyart, annak ellenére, hogy maguk a zsidók helyzetüket jobbnak vélték bizonyos tényezőkből (rendőrségbeli szolgálatok, államapparátus fontos pozícióiba, erőszakszervezetekbe való kerülés) kiindulva. A zsidóháborút követő időszakban nemegyszer halálos áldozatokat is követelő zsidóellenes zavargások törtek ki az ország bizonyos pontjain. Ezeket esetenként éppen a helyi kommunistáknak „köszönhették”, akik kampányt indítottak a „feketegazdaság haszonélvezői” ellen. Tömegbázisának kiszélesítése érdekében a kommunista párt a háború után számos egykori alacsony rangú nyilast (ún. „kisnyilasokat”) fogadott a soraiba. A kommunista diktatúra időszakában a koncepciós perek nem kímélték a zsidókat sem. Több, a holokauszt során figyelemreméltó és kiemelkedő bátorságot tanúsító hitközségi vezetőt (például Stöckler Lajost és Domonkos Miksát) letartóztattak és megkínoztak. Sztálin 1953 márciusi halála után azonban Moszkvában elálltak ezektől a perektől, így Magyarországon is elmaradtak és bár a zsidó vallásos élet visszavonult, minden nehézség ellenére is megmaradt. Sokan külföldre mentek, mások megpróbáltak úgy tenni, mintha meg se történt volna a dolog, és gyermekeiknek sem említettek semmit.

A magyar kommunizmus áldozatai:
1945: szovjet fogságba került 189.608 fő
1946: szovjet munkaszolgálat (ún. „málenkij robot”): 600.000-650.000 fő, ebből meghalt 250.000-350.000 fő
1951: Budapestről kitelepítés: 12.704 fő
1950-1953: Recskre internálás: 1.300 fő
1956-os forradalom következtében:
    2.000 fő meghalt
    20.000 fő megsebesült
    350 főt kivégeztek
    22.000 főt bebörtönöztek
    13.000 főt internáltak
    200.000 fő elmenekült az országból

Ha mindent összeadunk, és most nem csak Magyarországot, hanem az kommunista rendszer (szovjet, kínai, kelet-európai, észak-koreai, afganisztáni, kambodzsai és vietnámi) valamennyi áldozatainak számát, akik kitelepítések, kivégzések, kényszermunka és éhínség következtében haltak meg, olyan végösszeget kapunk, amit leírni is nehéz.
100 millió fő.

És nekünk egy papírt kellett (volna) minderről elolvasnunk, amit reggel a bejáratnál osztogattak diáktársaink.

Seben Laura




A legfrissebb cikkek a rovatban

Minden színből hozott a magyar csapat az 50. Nemzetközi Kémiai Olimpiáról

Az 50. Nemzetközi Kémiai Olimpiát rendhagyó módon két helyszínen rendezték meg. Ennek okairól és a magyar csapat fantasztikusan jó eredményeiről az ezüstérmes Botlik Bence Béla számolt be a Meridiánnak.

Elismerések és kitüntetések

Rövid tájékoztató a Versenygyőztesek Gálájáról, az Apáczai Közösségi Díj átadásáról és a Köznevelési Bizottság által szervezett pedagógusnapi ünnepségről.

Terepgyakorlaton a 10. évfolyam

Június első napjaiban iskolánk huszonegy kalandos kedvű tízedikes diákja és kísérőtanáraik Sebőné Bagdi Ágnes és Gál Ildikó tanárnő, valamint Sebő Péter tanár úr indult útnak meghódítani a Magas-Tátra csúcsait.

Kirándulás a HVG szerkesztőségébe

A pályaorientációs nap keretein belül a HVG szerkesztőségébe nyerhettünk betekintést.

Élménybeszámoló az Anatómiai Múzeumban tett látogatásról – pályaorientációs nap

Először Dr. Barna János, a SOTE Anatómiai Intézetének oktatója kalauzolt bennünket és mesélt az egyetemi oktatásról itthon és külföldön. Utána Vidra Veronika, a múzeum munkatársa tartott tárlatvezetést és mutatta be a különböző preparátumokat. Végül Dr. Dobolyi Árpád (a 11.C-s Dobolyi Zsófia édesapja) az Anatómai Könyvtárban mesélt nekünk röviden szintén az egyetemi képzésről és a kutatói pályáról.

MERIDIÁN – az apáczaisok hírportálja
KÖZÖSSÉGI OLDALAINK:

 Facebook
 Twitter
 Instagram
 YouTube
ALMA MATER:


Impresszum | Médiaajánlat | Jogok | Adatvédelem | Technikai háttér
2002-2018 MERIDIÁN. Minden jog fenntartva. A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a készítők engedélyével lehetséges.