Tízórai | Aktuális témák

Idén is ellátogattunk Bécsbe




A cikk linkje:
2010. december 8. | utolsó módosítás: 2016. február 8., 17:06
Ez a cikkünk több, mint fél éve lett elhelyezve az oldalon.
A tartalma azóta elavulhatott!

2010. december 4-én megint Bécsbe látogattunk Csiszár Gábor tanár úr szervezésében. Mint tavaly, idén se bántuk meg.

A találkozó 6.30-kor volt a Déli pályaudvarnál. Az indulás picit eltolódott, mivel egy lány késett. Nem baj, mindenkivel megesik… ;) Győr előtt volt a pisi-szünet. Gondolom, nem kell mondani, hogy tömött sorok álltak az illemhelyek előtt. (Zárójelben megjegyzem, a lányok voltak kényesebb helyzetben, a fiúk gyorsan megoldották…)

11 óra körül más a Stephansplatznál voltunk, ahonnan utasításokkal és lapokkal tömött zsebekkel/táskákkal engedett el minket Csiszár tanár úr. Első utunk a Starbucksba vezetett, ahol szinte mindenki vett valamit. Ezután a lapon is szereplő Albertinához mentünk megnézni Picasso és Michelangelo műveit. Amikor odaértünk, megdöbbenve láttuk, hogy vagy 1000 ember tolong, hogy bejuthasson. Hát igen, a kiállítás, és az, hogy ingyenes volt, sok embert vonzott. Ezután benéztünk a Museumsquartierre, ahol egy szappanboltba is beugrottak páran, amíg mi csonttá fagytunk.

A városháza előtti karácsonyi vásár most sem okozott csalódást. Ezernyi bódé, rengeteg ember, és maga az a megfoghatatlan érzés, amiről az ünnepeknek kéne szólnia… csodálatos volt. Minden akadt itt: mézeskalács, gumicukor hegyek, mágnesek, a puncs és forralt bor mámorító illata… Egyszóval minden, ami jó.


Képgaléria

A sok ember miatt itt háromfelé szakadtunk, majd később kisebb-nagyobb zavarokkal újból együtt voltunk. Az 1-es villamossal volt a következő utunk, amit már olyan jól ismertünk tavalyról. Hát igen, a villamos utána futkosás sem maradhatott ki idén, és persze az eltévedés sem. Teljesen északon lyukadtunk ki, így tavalyi ígéretünket egy véletlen folytán teljesítettük is. Megjegyzem, azért Bécsnek e része nem a turistalátványosságok közé tartozik, mint például nálunk Kőbánya. A metrók között cikázva kijutottunk végül a Práterbe, ahol alig akadt valami nyitva, mivel a játékokat vastag hó és jég borította. Ez viszont nem akadályozott meg, hogy idén is felüljünk az óriáskerékre, amely által nyújtott élmény idén sem okozott csalódást. Ezután mindenki ivott forralt bort, amely némiképp felmelegítette a csonkká fagyott lábujjainkat. A megbeszélt időpont előtt 15 perccel már ott voltunk, de páran beugrottak még néhány boltba, illetve a mosdóra (Ági és én). 5 percet végül késtünk, és csak a hangos kiáltozások miatt találtunk oda. Kaptunk is fejmosást és panaszokat, no meg vicces fogadtatást, de ez nem ronthatott el semmit.

A visszafelé út elég hangosra sikeredett a hiperaktív emberkék miatt, de este szerintem mindenki elégedetten feküdt le.

Koppány Barbara




A legfrissebb cikkek a rovatban

Bronz a világűrből

Kozák András bronzérmet hozott a XIII. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiáról. Andrásnak ez már a második olimpiai bronzérme ezen a nyáron.

Beszámoló az idei sporttáborról (tanári szemmel)

Idén 9. alkalommal szerveztünk sporttábort Tiszainokán Illés Vanda kolléganőmmel. 38 diákkal utaztunk le a Tisza partjára. A társaságban voltak „kicsik” és „nagyok”, öregdiákok. Voltak első „inokázók” és már rutinos sporttáborozók.

Beszámoló az Álarc mögött tehetséggondozó programról

Az „Álarc mögött” élmény- és alkotásközpontú, komplex tehetséggondozó program célja az volt, hogy olyan tehetséges diákokat fejlesszünk, akik a korábbi években már foglalkoztak szín- és/vagy táncművészettel.

Lovagtábor

Május második hetében zajlott a nyolcadikosoknak szervezett erdei iskola, ahol az évfolyamunk jobban összekovácsolódhatott, illetve középkori témakörű feladatokat végeztünk el. Ilyen volt például a lányoknak a ruhavarrás és a fiúknak a batyukészítés (amiket teljesen saját kezűleg, korhűen készítettünk el), a fakardozások és egy lovagkori előadás, ahol megismerkedhettünk a középkori lovagi fegyverzettel.

Gyermeknap

„A gyermekeknek biztonságra, védelemre, szeretetre és megbecsülésre van szükségük. Arra, hogy engedjük őket létezni, és gyönyörködjünk abban, ahogy személyiségük kibontakozik. Aki jót akar tenni valaki mással, apró részletekben kell tennie.” – írta William Blake majd kétszáz évvel ezelőtt. Ma sem kell mást tennünk, most is kínálkozik rá lehetőség és alkalom.

MERIDIÁN – az apáczaisok hírportálja
KÖZÖSSÉGI OLDALAINK:

 Facebook
 Twitter
 Instagram
 YouTube
ALMA MATER:


Impresszum | Médiaajánlat | Jogok | Adatvédelem | Technikai háttér
2002-2019 MERIDIÁN. Minden jog fenntartva. A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a készítők engedélyével lehetséges.