Iszonyat meleg, majdhogynem 40 fok, aggodalom, hogy nem jönnek elegen, szervezők, akik összevissza rohantak és intézkedtek, bosszankodtak, no meg egy-két ember. Ez a kép fogadott, mikor a hivatalos kezdet előtt nagyjából fél órával megérkeztem. Miután nagyjából eligazodtam, hogy mi hol van, szerencsésen összetalálkoztam egy barátnőmmel, így ketten folytattuk utunkat. Időközben egyre többen lettek, így szerencsére az aggodalmak a tömeg hiányára alaptalannak bizonyultak. A nap végére azt az egyetlen dolgot bántam meg, hogy nem létezik időnyerő (időnyerő a Harry Potter könyvekben az a tárgy, amivel vissza lehet tekerni az időt – a cikk írója.)

Nagyszínpad

Telt-múlt az idő, és a Diorit zenekar végre színpadra állt (a fellépésről már van fent cikk :)), majd Csermely Péter tartalmas megnyitó beszédét hallhattuk. Utánuk a Mozaik együttes következett, azt hiszem, mondhatom azt, hogy sokak kedvence. :) Igazán kitettek magukért, és ezúton is szeretnék gratulálni mindenkinek (Katus, Arthur, Times, Bazsa és persze Sipi [alias Siposs tanár úr]). Ezek után harcművészeti bemutatót láthattunk a HBSE (Harmónia Budo SE) jóvoltából. Mivel én nem vagyok valami járatos az aikidoban, nem szeretnék komoly szakmai véleményt írni erről, nekem tetszett, bár hozzátenném, hogy nem láttam végig. Ezután a Péntek zenekar következett, egy kis csúszással. Őket már nem láttam végig, mert időközben felmentem a Tetőteraszra. A Péntek után a Szent László Általános Iskola énekkara következett, amely iskola – mint megtudtuk – két éve az Apáczai partneriskolája. Főleg musical-feldolgozásokat adtak elő, ennek egy részét hallottam/láttam, az élvezetes volt. Az ezek után következő programokról teljes egészében lemaradtam, mert célba vettem a Tetőteraszt, és innentől le sem jöttem egészen Müller Péter zenekara fellépéséig.

Reméljük, jövőre is lesz! – beszámoló az utcabálról

„Müller Péter Sziámi és az Első Osztályú Vidéki Srácok, vendég: Odett”. Ezen a néven futott a plakátokon az est záró koncertje, amit az itt végzett Müller Péter és a már említett együttes adott. Igaz, a szúnyogok enyhén elkergették a „jó vérűeket” a fények közeléből, de ez nem rontott a számok élvezhetőségén. Véleményem szerint ez a koncert is nagyon jól sikerült, méltó volt az est zárására.

Tetőterasz

A Tetőteraszon a csendes-ülős koncertek kaptak helyet, szóval, aki pörgésre vágyott, rossz helyen kereste. Itt is remek volt a hangulat, mikor feljöttem egy-két ismerőssel. Legelőször az Illuzórikus zenekar lépett fel, amiről csak hallomásból tudom, hogy jó volt. Ezek után a Mármint zenekar zenélt, majd kis szünet után a The Project. Na, ekkor érkeztem én meg. :) A Projectet ezelőtt egyszer hallottam játszani, az Apáczai Napokon, a projectelőadások között. Már akkor is megfogtak, így aztán nem akartam kihagyni ezt a második alkalmat sem. Igazán jól játszottak, nekik is maximálisan jár a dicséret és az elismerés. Utánuk a sokat emlegetett és várt Pamela Anderson Band lépett színpadra, főként feldolgozásokkal. A koncert elején szinte semmi hely nem volt a tetőn, ám a végére kicsit kevesebben lettek már. A hangulat egész végig fantasztikus volt. A végén még meg is vicceltek bennünket az együttes tagjai. :)

Reméljük, jövőre is lesz! – beszámoló az utcabálról

Az udvaron nem nagyon voltam, csak egyszer-egyszer benéztem, de, amint láttam, ott főként az öregdiákok, illetve tanárok szórakoztak, valamint estefelé az elszánt focirajongókkal bővült a „klub”.

A fotókiállítást is megcsodáltam, és ezúttal szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden művésznek gratuláljak, hiszen fantasztikus művek születtek. Le a kalappal! Külön kedvencem volt a kiscica. :)

Összességében, azt mondanám az utcabálra, hogy teljesen elégedett vagyok vele, és igazán mindent kihoztak magukból a szervezők. Tehát, hadd gratuláljak mindenkinek, és hadd köszönjem meg a diákok nevében is ezt a különleges napot!
Köszönöm.

Seben Laura

A legfrissebb cikkek a rovatban

Bronz a világűrből

Kozák András bronzérmet hozott a XIII. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiáról. Andrásnak ez már a második olimpiai bronzérme ezen a nyáron.

Beszámoló az idei sporttáborról (tanári szemmel)

Idén 9. alkalommal szerveztünk sporttábort Tiszainokán Illés Vanda kolléganőmmel. 38 diákkal utaztunk le a Tisza partjára. A társaságban voltak „kicsik” és „nagyok”, öregdiákok. Voltak első „inokázók” és már rutinos sporttáborozók.

Beszámoló az Álarc mögött tehetséggondozó programról

Az „Álarc mögött” élmény- és alkotásközpontú, komplex tehetséggondozó program célja az volt, hogy olyan tehetséges diákokat fejlesszünk, akik a korábbi években már foglalkoztak szín- és/vagy táncművészettel.

Lovagtábor

Május második hetében zajlott a nyolcadikosoknak szervezett erdei iskola, ahol az évfolyamunk jobban összekovácsolódhatott, illetve középkori témakörű feladatokat végeztünk el. Ilyen volt például a lányoknak a ruhavarrás és a fiúknak a batyukészítés (amiket teljesen saját kezűleg, korhűen készítettünk el), a fakardozások és egy lovagkori előadás, ahol megismerkedhettünk a középkori lovagi fegyverzettel.

Gyermeknap

„A gyermekeknek biztonságra, védelemre, szeretetre és megbecsülésre van szükségük. Arra, hogy engedjük őket létezni, és gyönyörködjünk abban, ahogy személyiségük kibontakozik. Aki jót akar tenni valaki mással, apró részletekben kell tennie.” – írta William Blake majd kétszáz évvel ezelőtt. Ma sem kell mást tennünk, most is kínálkozik rá lehetőség és alkalom.