×
Ez a cikkünk több mint fél éve lett elhelyezve az oldalon. A tartalma azóta elavulhatott!
Nem gondoltam volna, hogy valaha még lenyűgözhet a Green Day.
Nyolc-tíz éves koromban ugyanis tanúsítottam már a mostanihoz hasonló, hirtelen jött rajongást az együttes iránt.
A tévében hallottam a Minority című dalukat, amelytől köpni-nyelni nem tudtam, s lám még újabb nyolc évvel később is emlékeztem a dallamra.
Akkoriban egyszerűségével, kedves bugyutaságával vett le a lábamról a Green Day, úgy,
mint amikor egy szépségversenyen a zsűrielnök meglát egy kevésbé szép, kicsit esetlen, ámde nagyon aranyos lányt és rá szavaz.
Na, így voltam én velük, de nem csak én, hanem a világ közvéleményének túlnyomó többsége is.
Nem lehetett komolyan venni egy idétlen dolgokról idétlenül éneklő idétlen srácot, mögötte két ugyanolyannal, egyik gitárral, másik dobbal…
Ehhez képest a tavalyi év végén megjelent a trió American Idiot című lemeze,
amelynek címadó dala még azt is elérte, hogy bekerüljön az MTV slágergyárának leggyakrabban játszottjai közé, s közben mégsem züllött popslágerré.
A dal valóban magáért beszél, amellett, hogy egy kitűnő énektéma, harmonikus, ámde mégis „greendayesen” egyszerű gitárjáték,
a háttérben pedig energikus dobzakatolás szól, a szöveg témaválasztása is profi, méghozzá jó helyen,
jó időben, még a befolyásoláshoz elegendő idővel az amerikai elnökválasztás előtt.
(Sajnos a demokraták győzelméhez még a Green Day mellett az R.E.M. és Bruce Springsteen sem volt elég…)
A folytatás sem akármilyen: a második „trekken” helyet kapó, öt külön tartalmi egységből álló Jesus of Suburbia valahogy azt az érzetet kelti bennem,
mintha az együttes tagjai valamiféle gondolatolvasással pontosan azt a dalt tudnák megkomponálni, amelyet hallani szeretnék.
(Tulajdonképpen ezt a lemez bármely daláról írhattam volna.) A sorban harmadikként következik az American Idiot legjobb dala:
a Holiday, amely a gondos keverés hatására szinte átúszik a másik klipes dalba, a Boulevard of Broken Dreamsbe.
Ezzel a dallal és az utána következő Are We the Waitinggel kicsit vissza is vesz a GD a tempóból,
hogy aztán a St. Jimmy tiszteletére írt St. Jimmy című tétel amolyan igazi „pankos” hajszába űzze a hallgatót.
Két kissé kevésbé kreatív nóta folytatja a sort, a Give Me Novocaine és a She's a Rebel.
Az Extraordinary Girl viszont ismét ámulatba ejtő, bár nem illik ilyet mondani „praktizáló” együttesről,
de erről a dalról az szokott az eszembe jutni, hogy ha Paul McCartney és John Lennon ma lenne fiatal és a Beatles egy mai zenekar lenne,
hát valami ehhez hasonló zenét játszanának. És bár ezzel a dallal elég magasra tette magának a lécet a trió, a színvonal tovább emelkedik:
a Letterbomb című szerzeménynek köszönhetően.
A lemez végéről a Homecoming című,
a Jesus of Suburbiahoz hasonlóan öt tételes opusból a The Death of St. Jimmyt és a Rock and Roll Girlfriendet emelném ki az utolsó szám,
a Whatsername mellett.
Ha az ember elfogult (márpedig hogy lehet nem elfogultnak lenni, ha a Green Dayről van szó?), persze eshet túlzásokba, de szeretném leszögezni,
minden ilyen befolyástól mentesen állítom: az American Idiot az utóbbi 3-4 év legjobb albuma, és ha az utóbbi 20-30 évet nézzük, a top 50-ben van.
Szóval: greendayesnagyonpankosnagyonmuzikálisodamondogatós-
humorosésnagyonkirályosamericanidiótás? Szerintem kihagyhatatlan. Szerintem.
Nyerges Gábor Ádám
A karácsony, illetve az azzal járó készülődés az év legszebb időszaka. Most összegyűjtöttük azokat a filmeket, amelyek biztosan meghozzák az ünnepi hangulatot. Kellemes mézeskalács falatozós, forró teát kortyolgatós filmezést kívánunk Mindenkinek!
Programajánló: 2018. december 7. (péntek) 19 óra, Marczibányi téri Művelődési Központ.
Majdnem két hete pakoltam ki az új könyveket az ajánlópolcra, azóta folyamatosan mondom az ismerőseimnek, hogy menjenek kölcsönözni, mert jókat raktam ki. A legtöbben persze nem tudják, miről is beszélek.
A Centropa Alapítvány szeretettel meghívja az érdeklődőket a Túlélés Szarajevóban – barátság a háború idején című kiállításának megnyitójára.
A közösségi színház mint működési forma lényege, hogy a körülöttünk élő, civil lakosságot vonjuk be az előadások, színházi események létrehozásába, akár mint szereplő, akár mint író vagy háttérmunkás.