2008. március 17-én 16 órakor kezdődő koszorúzáson Marton Jenőné tanárnő mondott beszédet az Apáczai szobor mellett. Ezt a beszédet most el lehet olvasni.

Iskolánk nemes hagyománya, hogy az Apáczai Napok nyitányaként megkoszorúzzuk névadónk, Apáczai Csere János szobrát. Ezen a mai ünnepi megemlékezésen szeretettel köszöntöm iskolánk igazgatóját, a megjelent tanárokat és diákokat. Külön szeretettel üdvözlöm testvériskolánk, a kolozsvári Apáczai Líceum tanárait és diákjait.

Megemlékezésemben nem az Enciklopédia polihisztor szerzőjéről, hanem a kiváló pedagógus Apáczairól szeretnék szólni. Pedagógiai gondolatai ma is iránymutatóak, betarthatóak és betartandóak. Az iskolaalapítókat és iskolafenntartókat kötelességeikre figyelmezteti. Tanácsokat ad a pedagógusoknak, a diákoknak a tudás gyönyörűségét ecseteli, és módszertani útmutatást ad a tudás megszerzéséhez. Felhívja a figyelmet az együttműködés szükségességére, hiszen, amint írja, „az iskola a tanítók és tanulók rendezett társulása, akik az emberi életkörülmények szempontjából hasznos és szükséges ismereteket tanítanak és tanulnak.”

Elsődleges fontosságúnak tartja a legmagasabb szinten oktató főiskolák létrehozását. Ezek az akadémiák nemzeti önbecsülésünket növelnék, külföldi elismertségünket megalapoznák. Hazai tehetséges diákjainknak nem kellene külföldre menniük a bölcsesség megszerzéséért, és ide jöhetnének tanulni külföldi diákok is, tandíjukból tovább fejleszthetnénk iskoláinkat.

A főiskolák eddigi humán tantárgyai – teológia, retorika, grammatika – mellé haladéktalanul be kell vezetni a természettudományos tárgyak oktatását – írja, hiszen a Biblia sem érthető természettudományos ismeretek nélkül. Idézem: „Megértheti-e valaki a Teremtés könyvét, aki nem kitűnő csillagász, fizikus vagy földrajztudós? Leírhatja-e valaki Salamon templomát, aki nem ért a technikához? Megvilágíthatja-e az égnek, a napnak és a felhőknek a földtől való távolságát, aki nem ért a geometriához?”

A természettudományos képzés megalapozná egy magyar iparosréteg kialakulását is. A hazánkban dolgozó iparosok zömmel külföldiek, szerszámaik technikájuk külföldi találmányok.

Kiemelt jelentőséget tulajdonít a matematika oktatásának. „Akiknek tehetségük van a számtanhoz, – írja – azok éles elméjűek minden más tudományág elsajátításában is. Ha pedig lassúbb és tompább felfogásúakat képeznek és gyakoroltatnak ebben a tárgyban, …gyorsabb és élesebb felfogásúakká válnak.” A tanároknak figyelniük kell a napról-napra születő változásokra, érdekes matematikai és természettudományi ismereteket kell előadniuk. A lehető legsűrűbben kell adni gyakorlásra szánt feladatokat.

Apáczai helytelennek tartja a magoltatást, a jelentéktelen részletek bifláztatását. A pedagógus csak azokat tanítsa, amelyek szükségesek, nehogy a nem szükségeseket tanítván a szükségeseket tanítványai ne tudják. A szükséges ismeretanyag elsajátítása viszont elengedhetetlen, hiszen – amint írja – „logikusan gondolkodni, vitatkozni, érvelni csak a tudás birtokában lehet. A logikus gondolkodás tanít minden dolognak lényeges összefüggéseit megtalálni és megfelelően elrendezni.”

Apáczai a fegyelmezésre is kitér. A fegyelmezés mindig gyengéd és szeretetteljes legyen – tanácsolja.

S miket mond a diákoknak? Idézem néhány gondolatát: „Mindig magas célt kell magunk elé kitűzni.” „Már maga az igyekezet is dicséretes, aki törekszik, mindent elér.” „Nem lehet derekas dolog, amihez fáradság nélkül juthatsz el. Ha mihez fogsz, és először nem sikerül, kétségbe ne essél!” „Ha valamit nem értesz, tüstént kérdezd tanítódat!” „A különböző tudományok kölcsönösen segítik egymást… külön, egyiküket, senki sem értheti meg tökéletesen, csak ha egyúttal a többit is megtanulja.” És ami szállóigévé vált: „A tudomány gyökere keserű, gyümölcse pedig gyönyörűséges.” Apáczai azt kívánja, hogy a diákok „vidám szívvel… élvezzék buzgóságuk és sokfelé kifejtett munkásságuk édes gyümölcsét.”

Ha végiggondoljuk Apáczai pedagógiai gondolatait, érezhetjük, nagy megtiszteltetés és komoly felelősség a róla elnevezett iskolában dolgoznunk, az ő szellemi útmutatása alapján.

Marton Jenőné

A legfrissebb cikkek a rovatban

Bronz a világűrből

Kozák András bronzérmet hozott a XIII. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiáról. Andrásnak ez már a második olimpiai bronzérme ezen a nyáron.

Beszámoló az idei sporttáborról (tanári szemmel)

Idén 9. alkalommal szerveztünk sporttábort Tiszainokán Illés Vanda kolléganőmmel. 38 diákkal utaztunk le a Tisza partjára. A társaságban voltak „kicsik” és „nagyok”, öregdiákok. Voltak első „inokázók” és már rutinos sporttáborozók.

Beszámoló az Álarc mögött tehetséggondozó programról

Az „Álarc mögött” élmény- és alkotásközpontú, komplex tehetséggondozó program célja az volt, hogy olyan tehetséges diákokat fejlesszünk, akik a korábbi években már foglalkoztak szín- és/vagy táncművészettel.

Lovagtábor

Május második hetében zajlott a nyolcadikosoknak szervezett erdei iskola, ahol az évfolyamunk jobban összekovácsolódhatott, illetve középkori témakörű feladatokat végeztünk el. Ilyen volt például a lányoknak a ruhavarrás és a fiúknak a batyukészítés (amiket teljesen saját kezűleg, korhűen készítettünk el), a fakardozások és egy lovagkori előadás, ahol megismerkedhettünk a középkori lovagi fegyverzettel.

Gyermeknap

„A gyermekeknek biztonságra, védelemre, szeretetre és megbecsülésre van szükségük. Arra, hogy engedjük őket létezni, és gyönyörködjünk abban, ahogy személyiségük kibontakozik. Aki jót akar tenni valaki mással, apró részletekben kell tennie.” – írta William Blake majd kétszáz évvel ezelőtt. Ma sem kell mást tennünk, most is kínálkozik rá lehetőség és alkalom.