Ha nem is hagyományőrzően, ha nem is hosszasan, ha nem is mikulásosan, de idén is legalább vidáman megtartottuk a mikulásozást.

Jó volt látni, ahogy az unalmas és néhol izgalmas óra végtelenségébe betörve miként vidultak fel a diákok arra a rövid időre, míg szaloncukrot dobáltunk, összecseréltük a könyveiket, és míg hohohóztam egy nagyot (utóbbi miatt szegény Lívia néni kicsit túlságosan megijedt). A tanárok bár tudták, illetve a legtöbb tudta, hogy megyünk, mégis néhol jobban meglepődtek, mint a diákság. Nem a hagyományos értelemben vett mikulásozás volt, hisz hol van arról szó, hogy a Mikulás mindenkinek szaloncukrot oszt, vagy, hogy a krampuszok rosszalkodnak, míg ő osztogat? De talán nem is ez a fontos, hanem talán inkább az, hogy egy röpke pillanat ereéig örüljünk és történjen valami rendhagyó az órán.

Képgaléria

Hát mit is mondjak, nagy bátorság kell olyan emberek, olyan tanárok óráinak a betörésébe, mint Czirók, Száray vagy Forró tanár úr, de úgy éreztem a nagy, piros és rettentő meleg maskara mögött, hogy a tanárok legalább annyira örültek nekünk, ha nem jobban, mint a diákság. Az igazgatói irodába be sem akartak engedni, mondván, hogy értekezlet folyik, ami nemmellesleg igaz is volt, de hangerőnk erősebb volt Munkácsy igazgató úr irodájának iszonyú vastag ajtajánál, melynek következtében személyesen ő invitált be minket, ahol még Bakonyi igazgatóhelyettes tanárnővel is összehozott minket a vak szerencse.

Természetesen mi is diákok vagyunk, így hát, ha már volt rá lehetőség, készültünk egy kis különszámmal irodalomtanárunknak, Klobusovszki tanár úrnak. Éppen angolórájára törtünk be, mikor a „merényletet” elkövettük ellene. A vicc az volt, hogy Balogh András barátom elszavalta mindannyiunk és láthatóan a tanár úr örömére is a Befordultam a konyhára című Petőfi verset angolul. Egy szó, mint száz, azt hiszem mindannyiunk számára maradandó élmény volt.

Korányi Gergő

A legfrissebb cikkek a rovatban

Bronz a világűrből

Kozák András bronzérmet hozott a XIII. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiáról. Andrásnak ez már a második olimpiai bronzérme ezen a nyáron.

Beszámoló az idei sporttáborról (tanári szemmel)

Idén 9. alkalommal szerveztünk sporttábort Tiszainokán Illés Vanda kolléganőmmel. 38 diákkal utaztunk le a Tisza partjára. A társaságban voltak „kicsik” és „nagyok”, öregdiákok. Voltak első „inokázók” és már rutinos sporttáborozók.

Beszámoló az Álarc mögött tehetséggondozó programról

Az „Álarc mögött” élmény- és alkotásközpontú, komplex tehetséggondozó program célja az volt, hogy olyan tehetséges diákokat fejlesszünk, akik a korábbi években már foglalkoztak szín- és/vagy táncművészettel.

Lovagtábor

Május második hetében zajlott a nyolcadikosoknak szervezett erdei iskola, ahol az évfolyamunk jobban összekovácsolódhatott, illetve középkori témakörű feladatokat végeztünk el. Ilyen volt például a lányoknak a ruhavarrás és a fiúknak a batyukészítés (amiket teljesen saját kezűleg, korhűen készítettünk el), a fakardozások és egy lovagkori előadás, ahol megismerkedhettünk a középkori lovagi fegyverzettel.

Gyermeknap

„A gyermekeknek biztonságra, védelemre, szeretetre és megbecsülésre van szükségük. Arra, hogy engedjük őket létezni, és gyönyörködjünk abban, ahogy személyiségük kibontakozik. Aki jót akar tenni valaki mással, apró részletekben kell tennie.” – írta William Blake majd kétszáz évvel ezelőtt. Ma sem kell mást tennünk, most is kínálkozik rá lehetőség és alkalom.