Mint minden évben, idén is megrendezésre került a nyári szünet első hetében a sporttábor Tiszainokán.

Igazából, most írhatnék ilyen sablon szövegeket, hogy „a sporttábor minden évben nagyon jó”, „rengeteg új barátot szereztem”, „örülök, hogy részese lehetek ennek a közösségnek”, stb., de úgy érzem, ezzel húznám le a legjobban. A sporttábor egyike azon kevés táboroknak, ami nem osztály szinten, hanem iskolai szinten van meghirdetve. Az osztálytáboroknak is megvan a varázsa, azonban még egy hétig összezárva azokkal, akikkel amúgy is minden napod együtt töltöd, teljesen más, mint új emberekkel megismerkedni, más osztályokkal jóban lenni, tanárokról másféle érdekes történeteket hallani. Ilyenkor mindenki sokkal közvetlenebb, tanárok, diákok, öregdiákok egyaránt. Ezeket a körülményeket az iskola nehezen teremti meg. Hiába vagyunk egy épületben, teljesen más valakihez a folyosón odamenni, és megismerkedni vele, mint Inokán egy röpi csapatban játszani, és ott elkezdeni beszélgetni. Idén talán a röplabda volt a legnépszerűbb sport, reggeltől sötétedésig mentek a meccsek, én sem értem, hogy nem untuk meg. De ha valaki viszolyog a sportoktól, az sem gond, ugyanis ezen kívül is ott vannak még a hajnalig tartó kártyapartik, napfelkeltét nézni a focikapukról, órákig nézni a Tejutat, szobrot faragni a sajtból az éjszakai zabálások között, magyar régi klasszikusokat énekelni a focipálya végén, rohangálni a faluban a sátán elől, vagy éppen egész éjjel melegszendvicset sütögetni, hajnali 4-kor is lecsót enni májkrémmel, kint aludni a rét közepén, bénázni a sátorfelállítással. Egy rossz dolog van azonban az egészben. Mire összeszokik a társaság, mikor már bárki pulcsiját felveszed, ha este fázol, mikor már bárkivel elbeszélgetsz arról, hogy ölted meg tegnap azt a pókot a zuhanyzóban, akkor lesz vége.

Képgaléria

Nem tudom, hányan fogják ezt elolvasni, nem vagyok valami irodalmi zseni se, de a sporttábor több, mint egy nyár eleji hét, és ha egyik évben rászánod magad, nagy valószínűséggel, a következőben is ott leszel, vagy az után eggyel, mert ha egyszer elmész, többé nem szabadulsz.

Kincses Eszter

A legfrissebb cikkek a rovatban

Elhunyt Karakas Gábor (frissítve)

Néhány nappal 87. születésnapja után elhunyt Karakas Gábor, iskolánk legendás kémiatanára. Karakas tanár úr 1960-tól 1999-ig volt a gimnázium tanára, vezetőtanára és munkaközösség-vezetője.

Eredmények a TUDOK-ról

Ambrus Barbara a TUDOK konferencián Molekuláris genetika szekcióban különdíjas lett, Simon Vivien pedig első helyezett műszaki tudományok szekcióban.

Évzáró és karantén flash mob eredményhirdetés

Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium tanévzáró műsora 2020. június 18-án.

Trianon: ami 1918 előtt volt, az történelem, ami utána, az mind velünk van

Éppen ma 100 éve, 1920. június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot.

„Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam” avagy A végzős évfolyam idei díjazottjai

Szép hagyománya iskolánknak, hogy a ballagási ünnepségen kerülnek átadásra a végzősök díjai. Az ünnepség idén ugyan elmaradt, de természetesen a díjak ugyanúgy kiosztásra kerülnek.