A leendő 9.D osztály eddig elrejtett tehetséget csillogtatta meg 2013. július 10-én, amikor iskolánk tiszainokai táborában végzett parkosítást.

Történt ugyanis, hogy Pálfi Péter 8.D-s diákunk édesapja felajánlott dísznövényeket, fákat az iskolai tábornak. A terepfelmérést tettek követték. Egészen pontosan a megfelelő növények kiválasztása, és leszállítása a helyszínre, amely pont arra a hétre esett, amikor mi tartózkodtunk a táborban.

Parkosítás

Az elültetést megelőző napon telefonon egyeztettünk, akkor még nem sejtve, hogy mi vár ránk. Arra gondoltunk ugyanis gyanútlanul, hogy ebéd után, és a szokásos délutáni tiszai fürdőzés/evezés előtt gyorsan elássuk azt a 30-40 fát, hogy a jövő apáczaisainak már több árnyék jusson, mint nekünk. Gyorsan be is osztottuk magunkat: ki hol fog ásni, ki milyen technikát alkalmaz majd, melyik a jobb, kapával vagy ásóval a kezünkben hanyatt vágódni.

Másnap megérkezett a megbeszélt időre a kisteherautó. Az első gyanús momentum a hátsó ajtó kinyitását követő látvány volt. Az említett járműben nem 30-40, de még csak nem is 100, hanem legalább 300 növény lapult. Csak az elhelyezésük nagyjából 2 órát vett igénybe, és ekkor még nem is volt a kezünkben ásó.

Jóízűen elfogyasztottuk az ebédünket, energiával telve, jókedvűen kezdtünk válogatni az ásók/kapák között. Gondoltuk, nem baj, maximum nem délután, hanem este jutunk le a strandra.

Parkosítás

Az újabb meglepetés akkor érte a lelkes csapatot, amikor az első kapavágást megejtette a puhának, laza szerkezetűnek, jól áshatónak csöppet sem nevezhető talajban. Ha láttak már száraz, porzó agyagot, tudják miről beszélek. Ehhez társult a 34 fok szikrázó napsütéssel.

Kis csapatunk csak ásott és ásott. Délután négy körül nagyjából a növények fele volt a földben. Megtanultuk, hogyan kell jól elásni egy növényt. Ekkor tartottunk egy kis pihenőt. Közben a növényekkel szemeztünk, hátha megmozdulnak. Ám azok a kedves növények csak nem akartak maguktól elültetődni, hiába próbáltuk segítségül hívni a föld szellemét.

Parkosítás

Este így újabb nekifutásra elültettünk még vagy 50-et a röplabdapálya mellé is. Ekkor már rutinosakká váltunk. Az egyik ásta a gödröt, a másik beletette a cserjét, a harmadik betemette, a negyedik megtrágyázta, az ötödik meglocsolta.

Ezt követően is minden második nap locsoltuk, és félve figyeltük, hogy élnek-e még. Vadabb ötletként Mozartot akartunk hallgattatni velük, attól állítólag jobban érzik magukat.

Miután elhagytak a tábort, telefonon érdeklődtünk, hogy vannak, mindegyik jó egészségnek örvend-e. Eddig mindegyik szépen fejlődik az elmondások alapján.

Mindenkinek ajánlom, aki arra jár, gyönyörködjön a lejáró melletti bambuszban, piros rózsákban, díszfákban. No ne csak azért, mert rengeteg erőfeszítés van mögötte a megtervezéstől a leszállításon át az elültetésig, hanem azért is, mert egy élhetőbb, szebb tábort kaptunk, amelyért nagy köszönettel tartozunk a felajánlónak. Talán csak a leendő apáczais generáció diákjai élvezhetik majd igazán a parkosított, árnyékos tábort, de ha a 9.D-ből arra téved véletlenül valaki, akkor majd büszkén mondhatja egy terebélyes fa árnyéka alatt hűsölve: „Ezt én ültettem!”

Parkosítás

A legfrissebb cikkek a rovatban

Bronz a világűrből

Kozák András bronzérmet hozott a XIII. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiáról. Andrásnak ez már a második olimpiai bronzérme ezen a nyáron.

Beszámoló az idei sporttáborról (tanári szemmel)

Idén 9. alkalommal szerveztünk sporttábort Tiszainokán Illés Vanda kolléganőmmel. 38 diákkal utaztunk le a Tisza partjára. A társaságban voltak „kicsik” és „nagyok”, öregdiákok. Voltak első „inokázók” és már rutinos sporttáborozók.

Beszámoló az Álarc mögött tehetséggondozó programról

Az „Álarc mögött” élmény- és alkotásközpontú, komplex tehetséggondozó program célja az volt, hogy olyan tehetséges diákokat fejlesszünk, akik a korábbi években már foglalkoztak szín- és/vagy táncművészettel.

Lovagtábor

Május második hetében zajlott a nyolcadikosoknak szervezett erdei iskola, ahol az évfolyamunk jobban összekovácsolódhatott, illetve középkori témakörű feladatokat végeztünk el. Ilyen volt például a lányoknak a ruhavarrás és a fiúknak a batyukészítés (amiket teljesen saját kezűleg, korhűen készítettünk el), a fakardozások és egy lovagkori előadás, ahol megismerkedhettünk a középkori lovagi fegyverzettel.

Gyermeknap

„A gyermekeknek biztonságra, védelemre, szeretetre és megbecsülésre van szükségük. Arra, hogy engedjük őket létezni, és gyönyörködjünk abban, ahogy személyiségük kibontakozik. Aki jót akar tenni valaki mással, apró részletekben kell tennie.” – írta William Blake majd kétszáz évvel ezelőtt. Ma sem kell mást tennünk, most is kínálkozik rá lehetőség és alkalom.