Az iskola mai épületében volt elődeinkről csak nagyon vázlatos, elnagyolt képet adhatunk. Az erre vonatkozó forrásanyag szinte teljesen hiányzik.
Az épület 1911-12-ben készült el Bárczy István polgármestersége idején fővárosi elemi és polgári iskola céljaira. A Cukor utcai frontján polgári leány- iskola, az Eötvös Loránd (Papnövelde utcai) frontján elemi iskola működött. Ez az állapot 1948-ig változatlanul fennállott. 1948-ban az Üllői útról beköltözött a Budapesti pedagógiai Főiskola és itt kapott otthont annak gyakorlati általános iskolája is. 1955-ben a Pedagógiai Főiskola megszűnt (Szegedre költözött) és átmenetileg egy levelező tagozatot hagyott maga után.
Az iskola épületének története
Forrás: OPKM
Az 1955/1956-os tanévben kezdte el működését, mint új intézmény jelenlegi gyakorló iskolánk. Az iskola első neve Cukor utcai Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium volt. 1955. szeptember 1-én nyílt meg, 12 évfolyammal. (Ebben az időben az egész országban mindössze 36 ilyen típusú iskola működött). Felettes hatósága Budapest Főváros Tanácsa volt. Osztályai: 4 alsó tagozat, 8 felső tagozat és 8 gimnázium. Ezeket egy igazgató irányította és közös volt a tanári kar. 41 tanár és 685 tanuló használta az épületet. A gimnázium indulásakor évfolyamonként 2-2 osztályt a Trefort utcai gyakorló gimnáziumból helyeztek át. Valamennyi osztály tiszta fiúosztály volt. Az általános iskolában a főiskolai gyakorló általános iskola tanárai és különféle más iskolából átirányított tanárok tanítottak. Kezdetben igen nehéz volt a helyzet az iskolai felszerelés hiányosságai és az iskola leromlott állapota miatt. A Pedagógiai Főiskola könyvtári és szertári anyagának használható részét a vidéki pedagógiai főiskolák vitték el. Új berendezésekre csekély volt a lehetőség, így a gyakorlóiskola szintje elmaradt a várakozástól. Az épületben helyezték el a Bezerédi Amália Gyakorló Óvónőképzőt, amely 3 évig itt működött az 1957-58 tanév végén történt megszűnéséig. A megszűnt intézmény is beleolvadt a gyakorló iskola tanári karába. Ez további pedagógiai nehézségeket okozott.
1957. februárban az iskola az Apáczai Csere János nevet kapta. A létszám fokozatosan növekedett. A színvonal emelése érdekében 1959-ben sok tanárt áthelyeztek, és helyükre kiváló szakemberek érkeztek. Az iskola felett az irányítási és rendelkezési jogkört az ELTE rektora a Tanárképző Tanács útján gyakorolta. Az iskola hivatalos neve ekkor lett ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Iskola. Az iskolaalakuló értekezlete 1959. augusztus 28-án volt, igazgatója Dr. Temesi Alfréd. A tanári testület létszáma 83 fő, az osztályok száma: 33, létszámuk 1127 tanuló volt.
Az 1959/1960-as tanévben bevezették a koedukációt. 1955-1962-ig humán- és reáltagozatos gimnáziumi osztályokat indítottunk. 1962 és 1967 között francia, angol, biológia-kémia, matematika-fizika és fizika-kémia tagozatok indultak. 1967-ben kezdődött a számítástechnikai oktatása. 1968-tól általános tantervű osztályok is indultak, megszűnt a humán és reál tagozat. 1968-69-ben orosz nyelvi tagozat és kémia biológia tagozat indult. 1974-ben szervezték meg az első integrált természettudományi osztályt. Az általános tantervű osztályokban a III-IV. osztályokban bevezették a kötelező fakultatív tárgyi oktatást. 1964-ben az általános iskola 5 osztályában indult orosz tagozatos osztály. A tanulók heti 5 órában tanulták az orosz nyelvet.
Az iskola épületének története
Forrás: OPKM
Jelentős szerepet kapott a gyakorlati foglalkozás is. Az alsó tagozaton folyamatos kézimunkázással fejlesztették a gyerekek ügyességét és előkészítették a fejlettebb manuális készséget igénylő munkák elvégzését. A felső tagozatosok oktatására három műhellyel rendelkezett az iskola, a szükséges felszereléssel. A megszerzendő ismeretek keménypapír, fa, fém, elektromos szerelés, más komplexmunkák, háztartási és fonalmunka, anyag és műszaki rajz készítése voltak. A gimnázium gyakorlati oktatás formája az 5+1-es oktatás volt. Ez azt jelentette, hogy osztályaink heti 1 napot, 5 órát töltöttek budapesti nagyüzemek valamelyikében. (Például: Csepel Vas és Fémművek, Motorkerékpár, Egyesült Izzó és Villamossági Rt., Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár stb.)
Tanárképzés: Az 1959/1960-as tanévben tanárképzési munkánkat az egyetemi reformban meghatározott elvek szerinti gyakorlati tanárképzésre való felkészülés határozta meg. A művelődésügyi miniszter 139/1960/M.K.11/MM számú utasítása a tudományegyetemek tanár szakos hallgatóinak iskolai gyakorlatáról. Az I.-IV. évben végzendő iskolai megfigyeléshez minden tanár szakos hallgató köteles a gyakorlóiskolában az I. vagy II. tanévben 4 alkalommal összesen 20 órában pszichológiai, III. évben 3 alkalommal összesen 15 órában didaktikai, 3 alkalommal összesen 15 órában neveléselméleti, IV. évben 2 alkalommal összesen 10 órában szakmódszertani tárgyú megfigyelést végezni. Az V. éves hallgatók a IX. és X. félévben iskolai tanítási gyakorlaton vettek részt heti 16 órában. 1959 évben – látva a gyakorlati tanárképzés nehézségeit – új módszerek és új eszközök keresését kezdték meg. A nagy számú tanárjelölt fogadására modern eszközök – a film, magnetofon és a televízió – alkalmazása mutatkozott a legcélravezetőbbnek. Televíziós berendezésünk 1965. augusztus 3-ra készült el. Külföldi szakértők először 1965. augusztus 4-én az UNESCO nemzetközi szemináriumi programja keretében, egész napos munkafoglalkozás során ismerhették meg berendezésünket. 1965. október 6-án az ELTE rektora széleskörű pedagógiai program keretében átvette az ELTE új készítményét és egyben átadta az iskola vezetőjének a továbbképzésben való felhasználásra.
Készült: Bucskó Béla nyugalmazott igazgatóhelyettes tanár úr beszámolója alapján, az épület 100 éves évfordulójára.
