Tízórai | Aktuális témák

Önjelölt megváltó egy szkeptikus szemével

Semleges vagyok, mint Svájc




A cikk linkje:
2010. május 19. | utolsó módosítás: 2016. február 8., 17:06
Ez a cikkünk több, mint fél éve lett elhelyezve az oldalon.
A tartalma azóta elavulhatott!

Én nem. Peresztegi SándorA hosszú élet lehetőségei” címmel egy előadást (termékbemutatót?) tartott az Apáczai Napok keretében. Mondanivalójának tartalma, stílusa és az előadáson alkalmazott manipulatív kommunikációs eszközei mind azt kívánják, hogy elmondjam róluk a véleményemet. Abban reménykedem, hogy az itt kifejtendő, szkeptikusnak is nevezhető álláspontomat jóval több iskolatársam és olvasóm tartja majd támogathatónak, mint amennyien vitáznak vele.

Azért választottam ezt az előadást, mert humán tagozatosként úgy gondoltam, hogy egy olyan előadásra megyek, amelynek témája távolabb áll a mindennapok során megszokottá vált tanulmányaimtól. A reklámozó plakáton megjelenő mondatok igazán érdekesnek tűntek. Azt feltételeztem, hogy a betegségek kialakulását és gyógyítását fogja pszichológiai szempontokból elemezni, vizsgálni. Alapvetően tudományos jellegű előadást vártam, ám számításaim nem igazán jöttek be.


Önjelölt megváltó egy szkeptikus szemével

Már az előadás elején kételyeim támadtak. Azzal kezdődött, hogy az előadó, meglepő szerénytelenséggel, különféle díjairól, elismeréseiről és saját családjáról vetített képeket. Azt gondolom, hogy ha egy tudós embernek a díjai bemutatásával kell hitelesítenie a mondanivalóját, az már régen rossz, és ez nem az előadóval szembeni szimpátia kérdése. Amennyiben az előadás végén tesz említést a kapott elismerésekről, akkor azt mondhattuk volna, hogy rendben van, kicsit egoista. Azonban az előadásának kezdetén mutatta be, és így felmerülhet a gyanú, hogy mesterségesen akar tekintélyt szerezni magának, legtöbbször annak érdekében, hogy az elhangzó előadást nagyobb lelkesedéssel fogadják, és kevésbé kételkedjenek az elhangzottakban.

Manapság a média szinte naponta ad hírül, vagy reklámoz tudományosan még nem igazolt jelenségeket, gyógyító eszközöket, terápiás eljárásokat és gyógyszereket. A példákat napestig sorolhatnánk: bio-rezonancia, hő-térkép alkalmazása az orvosi diagnosztikában, írisz-diagnosztika, természetgyógyászat, 70 éve nem táplálkozó guru, puszta kézzel operáló orvosok, rontás levétel és pénzenergia küldése telefonon keresztül, derékfájás gyógyítása piramis alakú tüskékből képzett spirálokkal, betegséget távoltartó nano-kapszulás titán nyaklánc, mágnes-csíkos derékalj, víz-ér térképezés a lakásban, stb.

Sokszor már a hírekben szereplő jelenségek puszta létezése is hihetetlennek tűnik. A reklámozott gyógyító módszerek alkalmazhatósága és az orvosokat is ámulatba ejtő váratlan gyógyulások – ismereteink és tapasztalataink fényében –, csodaszámba mennek. Csodáknak, amelyeket legfeljebb a nagyon hiszékeny, vagy kétségbeesett emberek fogadnak el megoldásként a problémáikra. Az ilyen hírekkel, módszerekkel, csodákkal szemben a hozzáállásom mindig kétkedő. Kritikusan szemlélek mindenféle ezoterikus, teozófiai, spiritualista állítást.

Mint tudományt tisztelő ember úgy gondolom, hogy ezeket az állításokat is alá kell vetni tudományos módszerekkel végzett ellenőrzéseknek. Sőt! Azt gondolom, hogy minél inkább hihetetlen, valószínűtlen, az érvényes tudományos álláspontnak és tapasztalatoknak ellentmondó egy új állítás, annál részletesebb, annál körültekintőbb igazolásra, bizonyításra van szükség. Egyszerűbben fogalmazva: aki nagyot állít, az álljon elő egy nagy bizonyítással is!

Éppen ezért, nagyon meglepő volt számomra, ahogy Peresztegi úr, rögtön az előadás elején kijelentette, és természetesnek vette azt, hogy „aura az van”. Ennél valamivel árnyaltabb fogalmazás és valamiféle bizonyítás a felfogásomtól függetlenül is elvárható.

Ezek után folyamatosan bibliai idézetekkel próbált hatást gyakorolni ránk az előadó, ami bennem visszatetszést keltett. Beismerem, hogy manipulatív értelemben hatásos volt, amit mondott. Ám mit kezdjünk azzal az ellentmondással, hogy különféle rákkeltő anyagokra igyekszik felhívni a figyelmet egy tudományos előadásban és ezt bibliai, próféciákból származó idézetekkel teszi! Legjobb esetben is groteszk, bár számomra már Budapest TV-szerű. Halkan megjegyzem: a tudományba hívő emberek számára némi reménykedésre adhat okot az a tény, hogy az említett TV már megbukott…

Az előadás folytatásában Peresztegi úr kijelenti, hogy a lánya beszéli a világ összes nyelvét, ami szimplán csak nem lehet. Már csak azért sem, mert a Földön beszélt nyelvek számát még az ezzel foglalkozó tudósok is csak óriási eltéréssel tudják megadni. 4000 és 6500 között mindenféle szám található a szakirodalomban. Megjegyzem, hogy az előadó is megérezhette állításának súlyát, mert ahogy ezt kimondta rögtön sietett is tovább, lehetőséget sem adva arra, hogy rákérdezzünk, vagy legalább fejben vizsgálgassuk állításának igazságtartalmát. Mégis megtettük és a döbbenetet, ami ennek hatására végigfutott a termen sajnos nem tudom kellőképpen érzékeltetni. Szerencsére sok embernek az arcán a kétkedés tükröződött, de sajnos sokak arckifejezése árulkodott tiszteletteljes csodálatról is.

Ezek után mondta, hogy négyéves kor előtt meg lehet tanítani a gyerekeknek (akármelyiknek, különös tehetség, vagy zsenialitás nem kell hozzá) negyven nyelvet és, ha szeretnénk tudni hogyan, akkor keressük fel! Az a legnagyobb baj ezzel, hogy ilyen nincs. A korai gyerekkorban történő nyelvtanulással a szakemberek sokat foglalkoznak, hiszen milyen jó lenne, ha a korai, főleg játékkal „elpazarolt” időt a gyerekek nyelvtanulással töltenék. Különösen érdekes ez olyan családokban, ahol a két szülő más-más anyanyelvű és így automatikusan két anyanyelvűvé válhatna a gyerek. A megvalósíthatósági kísérletek azt az eredményt hozták, hogy a még ki nem alakult fogalmi rendszerrel rendelkező gyerekeknél csak úgy nem keverednek össze a fogalmak, ha a két szülő mindig csak a saját anyanyelvén szól a gyerekhez. Kezdetben ezt is úgy kell tenni, hogy a szókészletek ne fedjék át egymást. Természetesen jó lenne, ha tudnánk repülni, gondolatot olvasni, varázsolni stb., de sajnos nem lehet, éppen ezért véleményem szerint nincs ok komolyan venni ezt az állítását sem.

Ezt követően volt egy számomra különösen felháborító dolog: amikor a rákkezelésről beszélt, azt mondta, hogy a kemoterápiát csak akkor alkalmazzuk, ha meg akarjuk ölni az illetőt és helyette A-vitamin kapszula kúrát javasolt. Ekkor éreztem azt, hogy ez az előadás veszélyes is lehet. Természetesen nem állítom, hogy a kemoterápia tökéletes, hiszen az egészséges sejteket is pusztítja, és rengeteg mellékhatása van. Ám szeretnék kérni mindenkit, aki az előadót hitelesnek tartotta, hogy tegye fel azt a kérdést önmagának: miért van az, hogy a rosszindulatú daganatok kezelésekor, a szükségesnek ítélt esetekben a szakemberek még mindig a kemoterápiát tartják a megfelelő onkológiai gyógyítási módszernek és nem Peresztegi Sándor eljárását? Lehetnek néhányan, akik elhitték vagy egyetértenek az A-vitaminos kezelési módszerrel, ha már egy ilyen „kiváló polihisztortól” származik. Nekik érdemes elgondolkodniuk azon, hogy gyógyulásunk érdekében hagyatkozhatunk-e pusztán egy olyan gyógymódra, amelynek hatásosságáról nem állnak rendelkezésre bizonyítékok, amelyeket eddig még klinikai vizsgálati eredmények nem igazolták?

Az előadó sok aktuálpolitikai témáról is említést tett, ami nem illett az önként vállalt imázsához, miszerint ő „semleges, mint Svájc”. Ezeket nem fejtem ki, csak nagyvonalakban sorolom fel: választások (ellene volt), globalizáció (ellene), eredetelmélet (Dél-Korea), transz-nacionális cégek (ellene), izraeliták (ellene), vallás (mellette), egyház (mellette). Kifejtette, hogy minden rossz forrása a társadalombiztosítás (TB), hogy az idősebb emberek a TB miatt gyógyszereket vesznek, és nem nonit vagy Aloe Verát. Megtudhattuk azt is, hogy létezik egy csodanövény, ami majdnem mindent gyógyít és csak pár hektáron terem. Pechünkre egy saját érdekeltségi körébe tartozó cég ezeket a területeket mind felvásárolta. Emiatt csak tőlük tudunk szerezni belőle, hogy aztán csodát tegyünk vele…

A szakmai kérdések után az előadás stílusát szeretném röviden elemezni. Gyakran volt olyan érzésem, hogy Peresztegi úr prófétaként szeretné láttatni önmagát. Egy alkalommal azt mondta, hogy vannak hamis próféciák, majd ezekkel állította szembe saját véleményét. Később, az előadása elején már tőle tapasztalt szerénységgel Jézushoz hasonlította önmagát. Sőt mi több! Állítása szerint Jézusnak nem lehet oka panaszra, mert 10 meggyógyított leprás közül 1 visszament hozzá köszönetet mondani, szemben az őt ért méltánytalansággal, amikor 2000 emberből jött vissza 2. Úgy gondolom, hogy Jézus és a bibliai történet ennyire méltatlan szövegkörnyezetben történő, kétes célzatú említése sokakat sértő, elfogadhatatlan, függetlenül attól, hogy ki milyen világnézetű.

Kedvenc részem az volt, amikor ezt mondta: Aki innen a teremből kimegy és nem hallgat rá (értsd: nem veszi meg a termékeit, és nem alkalmazza a módszereit) az MEG FOG HALNI. Ezt így mondta, amit én finoman fogalmazva sarkításnak és túlzásnak érzek. Azzal folytatta, hogy ha 40 éves korunkra a teremben ülő kb. negyven diákból nyolcan fognak életben maradni, akkor majd szomorúan gondolunk vissza az elhangzott szavaira. És ha majd halomban állnak a hullák és nem tudjuk már eltemetni a halottakat (hozzátette „Mert el fog jönni a közeljövőben ez a pillanat”) akkor majd eszünkbe jut ő. Egy apokaliptikus helyzetet írt le, ami természetesen a Sodium Lauryl Sulfate-nak (SLS) lesz köszönhető.

Ezt a kijelentést könnyű lenne letudni azzal, ha kérném az olvasót, pillantson ki az ablakon és vegye szemügyre a kint sétálgató mintegy 6.5 milliárdnyi embert, akik szinte mindegyike találkozott már az SLS-sel autó samponokban, szappanokban, vagy más kozmetikai termékekben. Ám vegyük komolyabban! Akkor azt mondhatjuk, hogy a civilizációnk fejlődése során bizony sokszor előfordult olyan eset, hogy bizonyos gyógyszerek, terápiák, élelmiszerek, ipari technológiák vissza nem fordítható egészségkárosodást, esetenként korai halált okoztak. Gondoljunk csak az 1945-től 1966-ig forgalmazott DDT rovarirtó szerre, amely rákkeltőnek bizonyult, vagy a hírhedt, 1957-től 1961-ig forgalomban levő Contergan nevű szorongást és émelygést csökkentő szerre, amelynek szedése sok végtaghiányos gyerek születését eredményezte. Az ilyen szörnyűséges esetekből tanulva, a vegyszereknek, gyógyszereknek, kozmetikumoknak és élelmiszereknek ma már sokkal szigorúbb szabályoknak, ellenőrzéseknek kell eleget tenniük forgalmazásuk előtt. A laboratóriumi eszközök és a vizsgálati módszerek is nagyságrendekkel fejlettebbek már. Így tökéletesen oktalan és érthetetlen dolog apokalipszisről beszélni még veszélyes anyagok esetén is.

A slusszpoén egyébként az volt, hogy a fent említett gondolatok elhangzása után pár perccel azt mondta, hogy ő nem az érzelmekre próbál hatni, hanem egy sakkozó racionalitásával, logikusan közelíti meg a problémákat.

Az előadást azzal zárta, hogy megtekinthettünk kb. 5 diát különböző termékekről. Jegyzeteljünk, javasolta, és szóljunk szüleinknek, hogy vegyük meg azokat. Az energia-adó vitaminkapszulákkal kezdte és a fogyókúra porokkal fejezte be. Számomra ez a rész egy szokásos termékbemutató képzetét keltette. Mikor ezt felvetettem a válasza az volt, hogy kötelességének érzi felhívni a figyelmünket az ő gondolkodása szerint fontos dolgokra. Arra, hogy ezt miért a 13-17 éves korosztályban teszi, nem kaptunk választ.

Az előadásról és az előadóról összefoglalóan az a véleményem, hogy erősen manipulatív akart lenni, de a tartalma és a szónoki teljesítménye miatt nem volt igazán meggyőző. Előadói kelléktárában csak a szokásos eszközöket fedezhettük fel: vallás, díjak, kitüntetések, tanulmányok, az állam, a hatalom és a „hivatalos” tudomány gonoszságának kiemelése, érzelmekre hatás, semlegesség hangsúlyozása, tőmondatok, hatásszünetek, retorikai kérdések, küldetéstudat kiemelése, olykor személyes hangnem (feleség, gyerek, macska), ám ha a helyzet úgy kívánta prófétai szerep, sajnálat keltése (lánya beteg, ő megpróbál segíteni mindenkinek, de nem méltányolják az erőfeszítéseit) és még sorolhatnánk. Összességében egy szerény tárgyi tudásra alapozott, jó beszéd felépítéssel, hatásos, ám gyakran átlátszó eszközökkel, valamint szerény színészi képességgel előadott műsoros termékbemutatót láthattunk.

A rengeteg kitüntetés és a felsorolt sok eredmény fényében néhányunknak esetleg hitelesnek tűnhetett az előadó. Ez nem lepne meg, hiszen az egész előadás pont azért kellett, hogy mire a termékek megvásárlása szóba került, akkorra már az előadó minden szavát elhiggyük. A hiteleség elérése elengedhetetlenül szükséges a fő cél eléréséhez, a termékei eladásához. A retorika, a manipulatív előadói módszerek, a hitelesség látszata csak a bűvész eszközei a trükk sikeres kivitelezéséhez, a termékeladáshoz. Hangsúlyozom, NEM tudtuk meg, hogy pontosan mit takarnak a díjai, illetve azt sem, hogy hol szerezte azt a sok diplomát. Gyanút kelt, hogy az előadásában túlexponálta ezt a kérdést.

Jóindulatúan megkérdezhetnénk, hogy ha csak egy családnak is jobbá tette az életét Peresztegi úr, akkor nem megérte? A kérdés azonban úgy is feltehető, hogy vajon hány ember élete mehet tönkre, ha Peresztegire hallgatva nem megy időben orvoshoz? Nagyon sokaknak. Az a legszörnyűbb, hogy az ilyen módon gyógyulást kínáló önjelölt próféták szavára éppen azok hallgatnak, akik a leginkább védtelenek a hitegető ígéretekkel szemben. Az orvostudomány nem tud csodákat művelni. Amikor az orvosok elérik a lehetőségeik határát, akkor jönnek ezek a „gyógyító” emberek, és a betegek kétségbeesését és reményvesztettségét kihasználva haszontalan termékeket adnak el nekik nagyon drágán. Peresztegi úr „önzetlen” jóindulatát jellemzi, hogy a rákkeltő anyagoktól mentesnek nevezett termékeit, sajnos, csak egy csomagban lehet 30.000.- Ft-os áron megvásárolni. Ezzel kizárta, hogy a kevésbé tehetősek is használhassák a termékeit, vagy, hogy egy próbavásárlással saját tapasztalatot is szerezzünk a termékek minőségéről egy nagyobb tételű vásárlást megelőzően.

Egyébként nem bántam meg, hogy elmentem az előadásra, mert nagyon sok dologról elgondolkodtatott Peresztegi úr. Persze az valószínű, hogy nem a fenti cikkben részletezett gondolatsort kívánta elindítani… Az előadás kapcsán arra a következtetésre jutottam, hogy az ilyen típusú és mértékű manipulálásnak tudatosan ellen kell állni és az elhangzó minden állítását újra át kell gondolni. Az, hogy az előadó minket, gyerekeket akart meggyőzni arról, hogy a szüleink pénzén vegyük meg a termékeit, elfogadhatatlan. Véleményem szerint Peresztegi Sándor tevékenysége azon pénzszerző vállalkozások körébe tartozik, amelyek további térnyerése alááshatja akár az orvostudomány hitelét is. Az ilyen vállalkozásokat, pénzszerzési formákat én erkölcsi okok miatt nem támogatom és a termékeiket sem vásárolom.

Miért is írtam meg ezt a cikket? Egy egyre aktuálisabbá váló Martin Luther King idézet a válaszom:

Our lives begin to end the day we become silent about things that matter
(„Életünk akkor ér véget, amikor az igazán fontos dolgokról hallgatni kezdünk”)

Szűcs Andrea Dóra




A legfrissebb cikkek a rovatban

Bronz a világűrből

Kozák András bronzérmet hozott a XIII. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiáról. Andrásnak ez már a második olimpiai bronzérme ezen a nyáron.

Beszámoló az idei sporttáborról (tanári szemmel)

Idén 9. alkalommal szerveztünk sporttábort Tiszainokán Illés Vanda kolléganőmmel. 38 diákkal utaztunk le a Tisza partjára. A társaságban voltak „kicsik” és „nagyok”, öregdiákok. Voltak első „inokázók” és már rutinos sporttáborozók.

Beszámoló az Álarc mögött tehetséggondozó programról

Az „Álarc mögött” élmény- és alkotásközpontú, komplex tehetséggondozó program célja az volt, hogy olyan tehetséges diákokat fejlesszünk, akik a korábbi években már foglalkoztak szín- és/vagy táncművészettel.

Lovagtábor

Május második hetében zajlott a nyolcadikosoknak szervezett erdei iskola, ahol az évfolyamunk jobban összekovácsolódhatott, illetve középkori témakörű feladatokat végeztünk el. Ilyen volt például a lányoknak a ruhavarrás és a fiúknak a batyukészítés (amiket teljesen saját kezűleg, korhűen készítettünk el), a fakardozások és egy lovagkori előadás, ahol megismerkedhettünk a középkori lovagi fegyverzettel.

Gyermeknap

„A gyermekeknek biztonságra, védelemre, szeretetre és megbecsülésre van szükségük. Arra, hogy engedjük őket létezni, és gyönyörködjünk abban, ahogy személyiségük kibontakozik. Aki jót akar tenni valaki mással, apró részletekben kell tennie.” – írta William Blake majd kétszáz évvel ezelőtt. Ma sem kell mást tennünk, most is kínálkozik rá lehetőség és alkalom.

MERIDIÁN – az apáczaisok hírportálja
KÖZÖSSÉGI OLDALAINK:

 Facebook
 Twitter
 Instagram
 YouTube
ALMA MATER:


Impresszum | Médiaajánlat | Jogok | Adatvédelem | Technikai háttér
2002-2019 MERIDIÁN. Minden jog fenntartva. A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a készítők engedélyével lehetséges.