Száz éve, 1912. április 14-én éjfél előtt nem sokkal ütközött jéghegynek, majd alig több mint két és fél órával később, 1912. április 15-én hajnali 2.20-kor nyelte el a hullámsír az elsüllyeszthetetlennek tartott Titanicot, minden idők talán legismertebb tengerjáróját. A gőzösnek napra pontosan ma száz éve, hogy meg kellett volna érkeznie New Yorkba.
Az Apáczai épületének 100. születésnapjára emlékeztünk a hétvégén, 2012. április 14-én és 15-én. De pont ezeken a napokon 100 évvel korábban történt valami nagyon rettenetes dolog: elsüllyedt a Titanic nevű tengerjáró hajó az első útján, fedélzetén 2200 utassal. Mindössze 700 ember élte túl a katasztrófát. A hajó roncsa az óceán fenekén fekszik azóta is, két darabban, 3800 méter mélyen.
. . . - - - . . .
A Royal Mail Ship Titanic brit utasszállító gőzhajót, mely egyike volt a három Olympic-osztályú hajónak (Olympic, Brittanic (a Titanic katasztrófájáig Gigantic volt a neve) és a Titanic), 1911. május 31-én bocsátották vízre. 1912. április 10-én futott ki Southamptonból a franciaországi Cherbourg-ba, innen az ír Queenstownba, majd az Atlanti-óceánon át New Yorkba az első és egyben utolsó útjára. A hajó kapitánya a White Star Line gőzhajózási társaság rangidős kapitánya, Edward John Smith volt.
. . . - - - . . .
A Titanic az útja során több jégjelentést is kapott, amelyek érthetetlen okból kifolyólag nem jutottak el a parancsnoki hídig. A kapitány rutinos hajósként számított a veszélyes zónára, ennek ellenére mégsem csökkentette a sebességüket. Talán azért nem, hogy időben, 1912. április 16. 17 óráig New Yorkba érjenek. Ennek az időlimitnek állítólag a magyarázata az, hogy így az aznapi újságok még beszámolhattak volna a hajó kikötéséről.
. . . - - - . . .
Frederick Fleet volt az őrszem 1912. április 14-én éjjel. Az ő feladata volt figyelni az óceánt. Nem volt látcsöve, csak a látására hagyatkozhatott. Állítólag nem segített volna semmit a látcső, mert a hideg és a szél miatt nem tudta volna használni. Fleet 23.40-kor jéghegyet vett észre a sötét éjszakában, majd félreverte a vészharangot. William Murdoch első tiszt ekkor parancsot adott a hátramenetbe kapcsolásra és az egyidejű balra fordulásra. Szakértők úgy vélik, hogy ez a két utasítás – így, egyben – rontott az esélyeken. A hajó oldalát végül végigkarcolta a jéghegy.
John Jacob Astor IV, az akkori világ leggazdagabbnak vélt embere állítólag az ütközés pillanatában a bárban volt, és a következőket mondta: „Jeget kértem, de ez mégis csak nevetséges”. Astor is a hajón pusztult, miután átadta a helyét a mentőcsónakban egy idegen nőnek, és a süllyedő Titanicon maradt.
. . . - - - . . .
Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a hajót nem menti meg semmi a végtől, ezért leadták az S.O.S. vészjelzést (ti-ti-ti-tá-tá-tá-ti-ti-ti, vagy . . . - - - . . .). Megkezdték az utasok mentőcsónakokba terelését és a mentőmellények kiosztását. Először csak a gyerekek és a nők szállhattak be, majd a végén, ha még volt hely, jöhettek a férfiak is. Az első mentőcsónakot éjfél után 45 perccel engedték vízre. Sok csónakban lett volna még bőven hely, de eluralkodott a pánik az utasokon. A mentés közben rakétákat lőttek fel, amit a közelben tartózkodó Californian nevű hajónak észlelnie kellett volna. Akár észlelték, akár nem, nem segítettek. Közben az utolsó csónak is a vízre került 2.05-kor.
. . . - - - . . .
A vészjeleket a Royal Mail Ship Carpathia gőzös vette, és a Titanic segítségére sietett. (Tragikus párhuzam a két hajó között, hogy az I. világháború vége felé német tengeralattjáró-támadás következtében a Carpathia is elsüllyedt, szintén két és fél óra alatt.) Sajnos túl messze voltak ahhoz, hogy időben érkezzenek.
1912. április 15-én 2.20-kor a Titanic kettétörve a hullámsírba merült.
A Carpathia jó egy órával a Titanic elsüllyedése után érkezett meg. Rögvest elkezdték a túlélők kimentését, de a hideg víz miatt a vízbe esett utasok többsége kihűlt. A mentést a hajó orvosa, a magyar származású Dr. Lengyel Árpád vezette. 1912. április 18-án az esti órákban futottak be New York kikötőjébe. Esett.
Egy hajó, 2200 utas. És egy jéghegy, amely 1500 ember halálát követelte. 100 éve fekszik az Atlanti-óceán fenekén 3800 méter mélyen, két, egymástól 600 méter távolságra lévő darabban. A tragikus végzet azóta is az ember természettel szembeni arroganciájának feledhetetlen példája…
RMS Titanic
Hajótípus: óceánjáró
Üzemeltető: White Star Line
Hajóosztály: Olympic-osztály
Építő: Harland és Wolff hajóépítő üzem
Ára: 7.500.000 $ (korabeli érték)
Megrendelés: 1908. július 31.
Építés kezdete: 1909. március 31.
Vízrebocsátás: 1911. május 31.
Szolgálatba állítás: 1912. április 10.
Szolgálat vége: 1912. április 15. (É 41° 43' 32", NY 49° 56' 49")
Vízkiszorítás:
üresen: 52.934 tonna
szerkezeti: 53.149 tonna
teljes terhelés: kb. 61.000 tonna
Hossz: 269 méter
Szélesség: 28 méter
Árbocmagasság: 56 m
Merülés: 10,5 m
Hajtómű: 29 gőzkazán, összesen 50.000 LE (36,5 MW)
Két négyhengeres gőzgép, 2×16.000 LE (2×12 MW) a két külső hajócsavarhoz
Egy alacsony nyomású gőzturbina, 18.000 LE (13,5 MW) a középső hajócsavarhoz
Összesen 50.000 LE (37 MW)
Három bronz hajócsavar, két háromágú szélső és egy négyágú középső
Sebesség: 34,6 km/h (23 csomó)
Legénység: 860 fő
Férőhelyek száma: 3547 fő
első osztályon: 416 fő
másodosztályon: 162 fő
harmadosztályon: 262 fő
(Forrás: Wikipédia)
