A legtöbben először, de páran már másodjára élhették át idén augusztus 29-e és szeptember 1-je között az Apáczaiban már-már hagyományosnak számító gólyatábor különleges élményeit Zamárdiban.
Az osztályunkban többen „csaltunk”, ugyanis nem a Déli pályaudvaron, 6:30-kor láttuk egymást életünkben először, előtte többször szerveztünk osztálytalálkozókat – tehát ismerőseink már voltak. Persze, teljesen idegen arcok is, akikről hamar kiderült, hogy barátságos, kedves, lelkes osztálytársak. Rövid adminisztrációs teendők után, Zsigri tanár úr hangját és az ifiket követve elindult a négy kezdő osztály, a tanáraik kíséretében a vonat felé. Hamarosan hangzavar támadt, ahogyan a diákság kezdett összebarátkozni. A vonatút kellemesen telt, és gyorsan elrepült az idő. Mint az a már régebbi diákok számára nem újdonság, a táborhelyet nem lehetett egyből elfoglalni, így hát azt a parancsot kaptuk, hogy a legszükségesebb dolgainkkal együtt vonuljunk le a Balaton partjára, ahol ismerkedős programokkal, játékokkal várnak minket az ifik. Így is tettünk, miután egy eltévedt 9.A-s gólyát elirányítottunk az osztálya felé. Lent viszonylag gyorsan és alaposan bemutatkoztunk egymásnak, megtudtuk, hogy ki szereti a gátfutást, a rockot, a néptáncot, vagy hogy éppen ki honnan érkezett. Ezek után a vállalkozóbb kedvűek fürdeni mentek, a többiek pedig kisebb-nagyobb csoportokban beszélgettek. Nemsokára jöttek az ifik, és elkezdődtek a játékos ismerkedő feladatok. Személy szerint a gyilkosos játék tetszett a legjobban, bármilyen idegtépő is volt, hogy csak a gyilkosok nyertek a végén. Tanultunk Apáczai-indulót, írtunk újakat is, és hamarosan mehettünk is vissza a táborba, ahol nem sokkal később felejthetetlen élményben részesülhettünk – de előtte még Ács tanár úr irányításával megtörtént a gólyatábor hivatalos megnyitója, vagyis felvonták a zászlót és ismertették a szabályokat. Utána nemsokára megkísérelhettünk elsajátítani több-kevesebb sikerrel a gólyatáncot, amit az ifik találtak ki számunkra. Negyedik nap végére szerintem már mindenki agyába beleivódtak a mozdulatok és a zene. De ne szaladjunk ennyire előre… :) Két vetélkedőt is tartottak első délután/este, az egyik a „Balaton-vetélkedő” nevet viselte, és – amint a címe is mutatja – főként a Balatonnal kapcsolatos fogalmakról szólt. A másik játék az újdonságnak számító igaz vagy hamis-elven felépülő vetélkedő volt (aminek nem ez a pontos neve, de ha kíváncsiak vagytok rá, kérdezzetek meg egy okosabb embert, aki tudhatja). Ennek lényege körülbelül a „variációk egy témára”. Azaz, adott egy mondat, és mind a négy osztályfőnök elmondja a saját variációját, de csak az egyik mond igazat, a többi hamis állítást mesél minél meggyőzőbben – a diákok feladata pedig logikusan kitalálni, melyik az igaz. A pontozási rendszer nem nehéz, de ne menjünk bele, mert elmagyarázni nem lenne egyszerű. Aznap este disco is volt, bár aki annyira nem szereti a manapság divatos zenéket, vagy nem kimondottan „party arc”, talán nem élvezte kimondottan. Azért elég sokan voltak, és az időben való lefekvéssel se voltak problémák, legalábbis a szobánkban nem.
Képgaléria
Másnap délelőtt szintén osztályversenyek voltak a parton, ahol az ifik igencsak kitettek magukért, jobbnál jobb feladatokat találtak ki, keverve a mentális és a fizikális próbatételeket. A délután évfolyamokra bontva a show-hajtás nevet viselő program zajlott. Amíg a hetedikesek játszottak, a kilencedikeseket száműzték a tábor területéről, nehogy megleshessék, mi vár rájuk. Ezalatt a parton tartózkodtunk, jól szórakoztunk. :) Majd a tábor felé vettük az irányt, és elkezdődött a móka számunkra is. Sok feladat volt, osztályfőnököknek és diákoknak egyaránt – személy szerint Czédulás tanárnő eszperente nyelven írt verse tetszett a legjobban. De, szinte minden feladat élvezhető és szórakoztató volt. Este megint lehetett discozni, bár aznapra kicsit jobban elfáradt mindenki, azért sokan táncoltak a színpadon. Éjszaka pedig hát megleptek minket a csillaghullással, aminek talán nem örült mindenki, főleg a hetedikesek mutatkoztak kicsit álmosaknak.
Harmadik nap jött az igazgatóság, és négy állomásra bontva minden gólya megtudhatta, mi vár rájuk az elkövetkezendő négy/hat évben. Az ifik meséltek a tanárokról hideget-meleget, Hubai tanárnő ismertette velünk a diákönkormányzatot és mesélt az Apáczaiban lévő társasági életről, Rácz Tibor tanár úr a kollégiumról beszélt, az igazgatóság tagjai (Munkácsy tanár úr és Garam Ágnes tanárnő) pedig az iskoláról, a szakkörökről, az eredményekről, és minden egyéb fontos dologról adtak tájékoztatást. A jövő előttünk áll, legyünk rá nyitottak! Délután pedig az osztályok bemutatkozó előadásai következtek, melynek témája a „legextrémebb osztályfőnöki óra” volt az idén. Úgy tűnt, a 9.A érte el a legnagyobb sikert a közönség körében, de a többi osztály is kitett magáért, úgyhogy mindenki megérdemel egy nagy tapsot, amit meg is kapott azt hiszem, a nézőktől és a zsűritől – melyet a tanári és az igazgatósági kar egyes tagjai képeztek. Estére a pontok is megmutatták, hogy a zsűri kiknek az előadását szerette a legjobban. Az utolsó esti discora „kötelezően ajánlott” volt a megjelenés, eltáncoltuk még utoljára a tábortáncot, és buliztunk egy jót. Az utolsó nap főleg a pakolásról, a táborzárásról, valamint a helyezésekről és jutalmakról szólt. Hazafelé a vonaton uralkodó nagy hőség – és a nem túl kedves nem apáczais embertársaink – ellenére jól szórakoztunk, még utoljára ellenőriztük a telefonszámokat, megbeszéltük, ki-ki mellé ül másnap, és bár totálisan fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk haza – vagy a kollégiumba.
Köszönjük Ács Zoltán és Zsigri Ferenc tanár uraknak, az összes ifinek, és mindenkinek, aki hozzájárult, hogy ilyen jól érezzük magunkat ebben a négy napban!
A képekért sok-sok köszönet CZK tanárnőnek!
