Adott volt egy szombati nap, amit az osztállyal töltöttünk közösen. Csapatépítési ötletként felvetette Anna, hogy métázzunk.
A méta tulajdonképpen a baseball magyar változata. A játékot két csapat játssza. Az egyik az ütő csapat, a másik az elkapó. Ezen kívül szükség van pár várra, amibe az ütő csapat játékosai futnak majd. A várakat célszerű hatszög alakban elhelyezni a pályán. Ha kezdő játékosokról van szó, több várat kell elhelyezni. A játékhoz továbbá szükséges egy métaütő (krikett vagy baseballütő), illetve egy labda (bőrlabda). De a legszükségesebb egy jó nagy, üres rét.
Képgaléria
Ha minden megvan, kezdődhet a játék:
A csapatválasztás után sorsolás alapján a két csapat eldönti, ki legyen először az ütő csapat. Majd az ütő csapat a pálya szélén a „házban” felsorakozik, az elkapó csapat pedig a pályán egyenletesen elszóródik. Az ütő csapat választ egy labdafeldobót az ellenfél játékosaiból, vagy egy pártatlan, nem játszó embert jelölnek ki feldobónak. Az első ütő játékos megfogja az ütőt, a feldobó feldobja a labdát és az ütő játékos megpróbálja eltalálni. Ha nem sikerül elsőre, nem kell elkeseredni, általában senkinek sem sikerül és ráadásul van még két lehetősége az újrapróbálkozásra („reggeli után”, az „ebédre”, majd a „vacsorára”). Ha netán a három próbálkozás után sem sikerül, a játékos a sor végére áll, s ha újra sorra kerül, megint próbálkozhat. (Az ütés akkor sem érvényes, ha az első és utolsó vár vonalán kívül üti: ez homály, vagyis ütése nem érvényes.) De legyünk optimisták! A játékosnak sikerül elütnie a labdát. Ekkor gyorsan ledobja az ütőjét. Kihangsúlyozom: le, nem a társai felé. Majd elkezd futni az első vár felé. Eközben az elkapó játékosok próbálják elkapni az elütött labdát. Ha pattanás nélkül sikerül elkapniuk, akkor az ütő játékos kiesett, vagyis fogoly lett és csak fölöslegesen kezdett el futkosni. De ha nem kapják el a labdáját, csak földet érés után, akkor az elkapó csapat egyik játékosának futva (lehet dobással is, ha nagyon kicsi a pálya) minél gyorsabban kell visszavinni a labdát a „stoppolóhoz”. Mivel az ütő játékos csak addig futhat a várak között, míg a stoppolóhoz nem jut a labda. (A stoppoló egyben a feldobó is.) Ha megkapja a labdát (nem előbb!!!), hangosan felkiált, hogy STOP! Ha a futó játékos a stop elhangzásakor két vár között tartózkodik, fogoly lesz. A foglyok leülnek a házban, már nem üthetnek többet, csak ha valaki kiszabadítja őket. A kiszabadításról majd később. Tehát ha kicsit üt az ütő játékos, akkor nem érdemes az első vártól továbbindulni a második felé. Az is előfordulhat, hogy netán olyan picit üt, hogy az elsőt sem érné el, ekkor nem kell elindulni, a házban lehet maradni. Ezután jöhet a második játékos, ő is elüti a labdát (vagy nem), majd fut. A második ütés alatt az első, már az egyik várban, vagy házban lévő játékos az előző ütés alatt elért várból (házból) újra elkezdhet futni a következő vár felé. De nem muszáj, csak ha elég nagynak ítéli az ütést ahhoz, hogy legalább a következő várat elérje. Majd jön a következő játékos, s utána a következő és így tovább, és így tovább. De meddig? Megállapodás kérdése: lehet játékidőt kijelölni, akkor az idő leteltéig játsszák, majd csere, s a másik csapat kezében az ütés lehetősége, de lehet teljes kihalásig is játszani, azaz addig, míg ütő játékos tartózkodik a házban.
Közben felmerülhet a kérdés: miért is futkosunk? A játék lényege a pontszerzés. A pontok az ütő játékosok által futott teljes körért járnak. Ha valaki egyetlenegy ütés alatt körbefutja a pályát, akkor ezért dupla pont jár, s egyúttal a foglyok kiszabadulnak.
Ezekből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az a csapat nyer, aki több kört teljesít, több pontot szerez. Lehet, hogy a „rövid” ismertetőm után egy kicsit bonyolultnak tűnik a játék, de gyakorlatban sokkal egyértelműbb. A játékot pedig bármilyen társaság játszhatja, de osztálykirándulásokra nagyon ajánlom!
A pálya
Néhány hasznos tipp:
–A várakat bármivel kijelölhetitek, de a táskákat nem ajánlanám, mert a várba futó játékos akkorát eshet benne, hogy akár két méteren keresztül is vonszolhatja magával a lábára akadt táskát.
–Ha osztállyal játszotok, az osztályfőnököt is vonjátok be! A legjobb, ha ő a feldobó, mert így „teljesen véletlenül” a visszaütött labdával el lehet találni, méghozzá telibe.
