Elbeszélgettünk Mórocz Zoltán tanár úrral a gyerekkoráról, a pályaválasztásról, a mindennapos testnevelésről és az összevont testnevelés órákról. Fogadjátok az idei év utolsó beszélgetését sok szeretettel!
Beszélgetés Mórocz Zoltánnal
–Mi akart lenni gyerekkorában? Volt-e gyerekkori álma?
–Gyerekkori álmom nem volt, annyit tudtam, hogy nekem biztosan sporttal kellene foglalkoznom, hiszen egy örökmozgó voltam.
Nem tudtam magam elképzelni semmilyen ülő munkával.
–Mi ösztönözte arra, hogy tanár legyen? Családból valaki, híres sportoló, esetleg régi tanár?
–Mivel a sport az életem, gondoltam, ha ezt tanítom, akkor azt csinálom, amit a legjobban szeretek.
Édesapám egyetemi tanár, de nem volt sportoló. Én szerencsés embernek tartom magam, hogy azzal foglalkozhatok és azt csinálhatom,
amit nagyon szeretek.
Sporttal kellett foglalkozzak, mert örökmozgó voltam
– Mórocz Zoltánnal beszélgettünk
–Hogyan tudja összeegyeztetni a munkát a családdal?
–Szerencsére a családom teljes mértékben támogat minden sporttal kapcsolatos teendőmben, így természetesen a munkámban is.
Mindenre marad idő és úgy érzem, hogy így kerek és teljes az életem.
–Foglalkozik-e még az állásán kívül máshol sporttal?
–A tanításon kívül szerencsére edzősködni is tudok, így nagyon változatos a sportéletem.
A családom is nagyon fogékony mindenféle mozgásra,
sokat szoktunk közösen is mozogni, legyen az szabadtéri mozgás vagy zárt helyen történő sport.
Sporttal kellett foglalkozzak, mert örökmozgó voltam
– Mórocz Zoltánnal beszélgettünk
–Mi a véleménye a mindennapos testnevelés órákról bizonyos évfolyamoknál?
–Véleményem az, hogy egy (középiskolás) diáknak csak előnyére válik, ha naponta tud mozogni mondjuk 45 percet.
Természetesen ennek személyi és tárgyi feltételeit meg kellene teremteni.
A szellemi és fizikai teljesítményt csak összhangban lehet fejleszteni.
Azt tapasztalom, hogy a diákoknak van igénye a mozgásra (persze mindig vannak kivételek), és ez jó.
–Mióta szervez sítábort?
–Raszler György tanár úrral közösen már vagy 15 éve szervezünk sítábort.
Mindenféle korosztállyal megyünk, talán az idősebbek nagyobb létszámban jelentkeznek. Olaszországba szoktunk menni,
az a tapasztalatunk, hogy ár-érték arányban ez a legkedvezőbb. Szerencsére komolyabb gond, probléma még nem volt.
Sporttal kellett foglalkozzak, mert örökmozgó voltam
– Mórocz Zoltánnal beszélgettünk
–Gyerekkorában mit sportolt?
–Nagyon sok sporttal voltam hosszabb vagy rövidebb ideig kapcsolatban. Vízilabdáztam általános iskolás koromban,
kiegészítésképpen teniszeztem. Később aikidóztam, de a tenisz a ma napig megmaradt.
Természetesen az összes labdajátékot szerettem és játszottam, amikor csak lehetett.
–Észlelhető-e a testnevelés órákon a gyerekek lustasága?
–Én nem pontosan így mondanám, hogy lustaság, de ha éppen olyan anyagot veszünk, ami kevésbé szimpatikus a tanulónak,
természetesen nem erőlteti magát. Szerencsére a gyerekek többsége játszani szeret, nekem pedig az a célom,
hogy mindenki mozogjon valamennyit.
–Ha választania kellene, melyik középiskolába járna?
–Nehéz kérdés, mert sok középiskolát nem is ismerek, de a legjobb biztos az lenne, ahol jó tanárok tanítanak jó légkörben
(az Apáczai ilyen).
–Mivel tölti szabadidejét?
–Szabadidőm legnagyobb részét a családommal töltöm. Bármi, ami egy picit is a mozgással összefügg az nálam nyerő.
Szeretek a kertben dolgozni, szeretek
otthon tevékenykedni, de ha időm engedi, egy jó filmet is szeretek megnézni.
Sporttal kellett foglalkozzak, mert örökmozgó voltam
– Mórocz Zoltánnal beszélgettünk
–Volt-e nagyobb sérülése?
–Szerencsére eddig minden komolyabb sérülés elkerült, remélem, ez így is marad!
–Lát-e bármilyen változást, különbséget az évek múltával a diákokon?
–Talán a mai fiatalok lazábbak mint mondjuk 10-20 évvel ezelőtt. Sajnos a csúnya beszéd (káromkodás) az már természetessé kezd válni.
Ez nagyon zavaró számomra.
–Van-e olyan iskolai rekord, amit a tanár úr tart?
–Iskolai rekordról nem tudok, de mondjuk kötélmászásban és szkanderban még mindig jó vagyok.
–Az Apáczaiban hányan akarnak testnevelésből érettségizni? Mit tudna nekik tanácsolni?
–Amióta én itt tanítok – 20 éve – kb. 15-en érettségiztek testnevelésből. Azt tudnám tanácsolni,
hogy csak az válassza ezt érettségi tárgynak, aki tisztában van saját fizikai teljesítőképességével.
Sajnos sok olyan eleme van az érettséginek, amit itt, iskolai szinten a tanuló nem tud gyakorolni. Összegezve nem túl könnyű.
–Hogyan éli meg a testnevelés órákat?
–Nagyon szeretem az órákat, hiszen mindig más csoporttal foglalkozom, és szerencsére a tanulók is teljes mértékben elfogadnak,
így könnyű, mondhatnám.
Sporttal kellett foglalkozzak, mert örökmozgó voltam
– Mórocz Zoltánnal beszélgettünk
–Jó ötletnek tartja-e az összevont osztályokat? Okozott-e már gondot két osztály összevonása?
–Sajnos nem tartom jó ötletnek az összevonásokat, több okból sem. Például egy-két éve már tanított osztályhoz egy bejövő,
kezdő osztály az káosz. Gondot okozhat a magas tanulói létszám, a különböző előképzettség, illetve a két osztály egymáshoz való viszonya.
–Ha utazhatna időben, kivel találkozna szívesen? Melyik sporteseményt látogatná meg?
–Egyszer szeretnék egy nagyon komoly teniszversenyt élőben megnézni, főleg az aktuális világsztárok miatt.
Roger Federerrel szívesen találkoznék.
–Mit gondol, mi a különbség az ókori és a jelenkori olimpiák között?
–Ez az a kérdés, amiről sokat lehetne beszélni, nagyon sok különbség van. Próbálom röviden elmondani.
Az újkori olimpiák a sportágak számát tekintve, a résztvevők számát tekintve, létesítményekben,
felszerelésekben, szabályok számában hihetetlen fejlődést mutatnak, és valószínűleg ez még bővülni fog.
Téli olimpiák megjelenése…, folyamatosan változó helyszínek… Szóval ez egy hatalmas téma…
Sporttal kellett foglalkozzak, mert örökmozgó voltam
– Mórocz Zoltánnal beszélgettünk
–Ha bármit kérhetne karácsonyra, mi lenne az?
–Nyugalom, békesség, egészség még nagyon sokáig!
–Tanár úr milyen tanuló volt? Mi volt a kedvenc, mi volt a legnemkedveltebb tantárgy?
–Általában jó tanuló voltam. Kedvenc tantárgyam a biológia, a történelem és természetesen a testnevelés.
Kevésbé szerettem: rajz, ének, kémia.
Sporttal kellett foglalkozzak, mert örökmozgó voltam
– Mórocz Zoltánnal beszélgettünk
–Tanár úr gyerekei mit sportolnak?
–Fiaim már régóta aikidóznak, elég komoly szinten, egyébként szeretnek mindent.
–Üzen-e valamit a diákságnak? :)
–Annyit üzenek a diákságnak, ha már valaki ráérez a mozgás szépségére, örömére akár a testnevelés órák hatására,
akkor már nem volt haszontalan a munkám, és ez nagyon nagy örömmel tölt el!
–Köszönjük a beszélgetést!
