Rodolfo Carpino a calabriai Catanzaro
városából érkezett Budapestre. Filozófia szakos hallgatóként nyerte el az Erasmus
gyakornoki ösztöndíjat. Március elejétől négy hónapon keresztül segítette
gimnáziumunkban az olasz nyelv és kultúra oktatását.
(Az interjú olasz nyelvű változata elolvasható az Olasz nyelvi munkaközösség oldalán a következő linken:
http://www.apaczai.elte.hu/olasz/mult_es_jelen.php.)
Beszélgetés Rodolfo Carpinóval
–Hogy jutott eszedbe Budapest a gyakorlatod helyszínéül?
–Több város közül, Barcelona, Párizs, Köln választhattam, amelyben a megérzéseimre, érzelmeimre támaszkodtam.
Már korábban is jártam itt, és ez mindig jelentős esemény volt az életemben.
–Mit gondolsz az iskolánkról?
–Erre a kérdésre már sokszor válaszoltam. Nem ismerek más gimnáziumokat, tehát nem tudom mivel összehasonlítani.
Az iskolátoknak általánosan kellemes a légköre. Sok diák sok mindent elvállal, és ezeket szenvedélyesen és fegyelmezetten teszi.
Ez egy nagyon jó középiskola.
–Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
–Nincs pontosan meghatározható tervem a jövőre. Igazából sohasem volt. Valószínűleg ez nem helyes dolog, de nem tervezek hosszú távra.
Nem mondom, hogy csak a mának élek, de nincsenek például 3-4 évre szóló terveim.
Mindezt azért teszem, mert szerintem a jó tapasztalatok akkor jönnek, ha követem az utamat, anélkül, hogy lenne utam.
Szeretnék munkát találni és itt élni, de még nem tudok pontosabbat mondani.
–Mit gondolsz a magyarokról?
–Nekem úgy tűnik, hogy nagy a különbség a fiatalok és az előző generáció közt, amely a kommunizmus alatt nőtt fel.
Ez jelentős különbség, eltér az olasz fiatalok és az ottani előző generáció viszonyától.
Általánosságban az emberek becsületesnek tűnnek, akikben meg lehet bízni, visszafogottak és kicsit zárkózottak is, de jó szándékúak.
A fiatalok nagyon hasonlóak a többi európai nagyvárosban élő kortársaikhoz. Ambiciózusak, célratörők,
megfelelő érzelmi világgal és intelligenciával, hedonisták és láthatóan nyitottak.
Interjú Rodolfo Carpinóval (2012. május)
–Szerinted mit lehet Budapest előnyeinek vagy hátrányainak nevezni?
–Pozitívumnak tartom azt, hogy bár egy nagyvárosról beszélünk, mégis eléggé biztonságos.
Itt nincs olyan káosz és őrület, mint a többi európai metropoliszban. A város enged lélegezni is, nem túlzsúfolt.
Vannak zöldövezetek és kis parkok, elég nagy a tisztaság. Mint minden nagyvárosban – sokan élnek hajlék nélkül, rossz körülmények között.
A jómódú és szegény emberek közötti különbség azonban túlságosan, sőt borzasztóan nagy.
–Könnyű vagy nehéz volt beilleszkedni?
–Egészen jól érzem magam Budapesten. Voltak emberek, akik rengeteget segítettek nekem, és nem csak praktikus dolgokban.
Kezd bennem kialakulni egyfajta bizalom a város iránt, egyfajta személyes kapcsolat, és már néhány barátságot is ápolok.
Úgy gondolom, ha hosszabb ideig maradnék, megtalálnám a helyemet.
–Szereted az itteni életet?
–Voltam már Pécsen, Sárospatakon, Szegeden. Igazán szép kis városok, jó közösséggel és valódi összetartással. Szép és élhető helyek.
–Mit gondolsz a magyar nyelvről?
–A magyar egy különleges nyelv, minden más európai nyelvtől eltér, amit hallottam. Egyre jobban megtanulom értékelni.
A számomra legkedvesebb szavak között is az első a kincsem, amit már nem fogok elfelejteni.
–Milyen magyar ételeket szeretsz?
–A gulyás, a káposztatekercs, megtöltve, aminek nem emlékszem a nevére (töltött káposzta szerk.), és a tokaji bort is nagyon szeretem.
–És milyen olasz termékekre vagy büszke?
–Minden olyan termékre büszke vagyok, amely magában hordozza a szakértelmet, a leleményességet és a kézműves hagyományokat,
melyek a kis üzemeknek a sajátjai. Nagyon szeretem továbbá azt az esztétikai érzéket, ízlést és tervezési stílust, mely az olasz termékeket jellemzi.
–És a divat?
–Természetesen a divat is hozzátartozik az előzőekhez. Tudom, hogy a divat fontos része az olasz gazdaságnak, engem nem hoz lázba,
így nem vagyok rá különösebben büszke.
–Egy más téma, mit gondolsz az elvándorlásról?
–Ez egy igazán nehéz és súlyos probléma, melyről lehetne politizálni, de úgy gondolom, hogy erről különösebben most nem szeretnétek olvasni.
Az emberek az én szülőföldemen, Calabriában, már régóta tapasztalják ezt a nyomasztó és fájó érzést.
Volt idő, mikor az emberek a puszta túlélés érdekében vándoroltak el. Vannak helyek Dél-Olaszországban és „dél” a világ más tájain is,
ahol a mai napig ez az elvándorlás fő oka. A fiatalok számára, azonban ez ma egyre inkább a karrierépítés egyfajta lehetősége.
–Szeretsz utazni?
–Szeretek utazni, de nem úgy, mint egy turista. Természetesen szeretem megnézni a szép helyeket, épületeket, a természetet stb.,
de az utóbbi években ez egy másodlagos szemponttá vált az utazásaim során. Jobban szeretek városlakóként, polgárként élni,
ahogy most ezt Budapesten teszem, nem csinálni semmi különlegeset, csak élni a hétköznapi életem, hagyni a dolgokat váratlanul felmerülni.
–Grazie ed Auguri!
Horváth Fanny Flóra, Krizsma Szabolcs,
Nagy Zsombor és Renner Ildikó
