×
Ez a cikkünk több mint fél éve lett elhelyezve az oldalon. A tartalma azóta elavulhatott!
Mindig nagy várakozást vált ki a rajongókból egy válogatás-lemez utáni első album, a U2 esetében azonban ez hatványozottan igaz,
hiszen legutóbbi stúdiólemezük, az All That You Can't Leave Behind még 2000-ben jelent meg.
A visszatérés szépen indult, a How To Dismantle An Atomic Bomb? című új lemezt bevezető dal,
a Vertigo elképesztő nagy sláger lett, a zenetévék még most sem untak rá a klip vetítésére.
(Igaz, a rajongók sem.) Mondjuk nem csoda, hogy a Vertigo minden képzeletet felülmúló siker lett, hiszen a U2 átlagos zenéjénél sokkal elevenebb és rockosabb.
Végre rendeltetésük szerint szólnak a gitárok, él a dob is, a dallam pedig egyenesen magával ragadó, nem is beszélve Bono hangszeréről: a hangjáról.
„Nem kifejezetten egy rockénekeshez való hang” – mondta róla maga a tulajdonos, ha jól emlékszem, az MTV Europe Artist Bite című zenei ajánlójában.
Nos, ehhez képest kétség kívül csalódást érezhet, aki megveszi a CD-t; több fronton is.
Először is a többi dal messze nem olyan, mint a Vertigo, hanem „csak” szokványos U2 szerzeményeket hallunk.
A U2-t nem lehet a kemény rock igényével hallgatni, mindenki tudja, mire számíthat tőlük: gyönyörű, ám kissé túl romantikus dallamokra, andalító, lassú számokra,
Bono enyhén fátyolos hangjára. Ezért számít becsapásnak egy-egy élettelibb U2-nóta, de kétség kívül ezek a legjobbak, mint a már említett Vertigo,
vagy a 2000-es Beautiful Day.
A csalódás másik oka az lehet, hogy az együttes tagjai egyfolytában azzal reklámozzák új hanganyagukat, hogy visszatérnek vele a gyökerekhez.
Ez félig-meddig sikerült is, azonban a dolog legfontosabb része valahogy elveszett a részletekben: ez pedig nem más, mint az eredetiség.
A Vertigo kivételével szinte semmi emlékezetest nem lehet felfedezni a lemezen, nagyon szép, de kissé jellegtelen dalok követik egymást,
amelyek bár meghallgatás közben nagyon tetszenek, amint elhallgat a zene, már nem tudom fölidézni magamban a dallamot.
Mikor először hallottam a CD-t, direkt nem néztem meg a számok címeit, és be is jött a dolog: nem tudtam megkülönböztetni egyet sem a második és a tizenegyedik között,
csak arra emlékeztem, hogy nagyon jó a második, a hatodik, a hetedik, a nyolcadik, a tizedik és főleg a tizenegyedik.
Pedig nem gondolom úgy, hogy bármi komoly baj lenne a lemezzel. A U2 ugyanis olyan magas színvonalon alkot, olyan minőségű zenét állít elő,
hogy még így is toronymagasan verik a rockbandák 95 százalékát.
Azonban – és ezt csak halkan és óvatosan jegyezném meg – abban a bizonyos 5 százalékos profi mezőnyben elég nagy hátrányt jelent egy,
az ő szintjükhöz képest kissé jellegtelen album.
Nyerges Gábor Ádám
A karácsony, illetve az azzal járó készülődés az év legszebb időszaka. Most összegyűjtöttük azokat a filmeket, amelyek biztosan meghozzák az ünnepi hangulatot. Kellemes mézeskalács falatozós, forró teát kortyolgatós filmezést kívánunk Mindenkinek!
Programajánló: 2018. december 7. (péntek) 19 óra, Marczibányi téri Művelődési Központ.
Majdnem két hete pakoltam ki az új könyveket az ajánlópolcra, azóta folyamatosan mondom az ismerőseimnek, hogy menjenek kölcsönözni, mert jókat raktam ki. A legtöbben persze nem tudják, miről is beszélek.
A Centropa Alapítvány szeretettel meghívja az érdeklődőket a Túlélés Szarajevóban – barátság a háború idején című kiállításának megnyitójára.
A közösségi színház mint működési forma lényege, hogy a körülöttünk élő, civil lakosságot vonjuk be az előadások, színházi események létrehozásába, akár mint szereplő, akár mint író vagy háttérmunkás.